Első mosoly

Már megint egy hete semmit nem írtunk, no nem mintha nem lenne elég történés, hanem éppen azért. Kárpótoljon hát mindenkit ezen naplemetés, surlófényes (azt hiszem így mondják) mosoly.

Történt például, hogy családunk idősebbik férfitagja elment Dubrovnikba, mert úgy adódott, hogy el kellett menni, erre jól itthon maradt a család másik 66%-a, ezzel elkezdve a mélyvizet, hiszen eddig Ágnesemmel mindig volt itt valaki, Hát most nem, de jól úsztak a mélyvízben, nem úgy mint az egyszeri cigány fia... Sőt, amire hazajöttem gyakorlatilag befejezték az átköltözést, na jó a takabanya is segített, mégha némely kérdését, pl. hogy az órát miért nem raktuk 20cm-rel feljebb? nem is éreztük helyénvalónak...

A mai vágáláson egyébként a fiatalúr már 6 kilót mutatott, igaz ruhástul. Valószínűleg kisebbségi komplexusa lehetett születésekor, mert mind súlyban, mind cm-ben kevesebbel született egy átlagos dalmátnál (van olyan gyerek, aki 4,7 kilóval születik, csak győzze az anyja kinyomni).  Hát most már nagyobb náluk. Ha esetleg valaki ajándékot akar küldeni, hát 62-eset már ne küldjön. Ismerve a magyar posta tempóját inkább a 74-esre tessék célozni, nagy hibát nem azzal már nem lehet elkövetni. A növekedésben egyébként mi is kivesszük keményen a részünket, egyrészt továbbra sincs hiány a tejben folyó kánaánban, másrészt szívesen alszunk gyerekkel, illetve ő is rajtunk (fordítva nem próbálnánk még meg). A mai apás napon egyébként úgy érzem megváltoztatott gyermekem: igazi énemet hozta ki belőlem, amikor a Tavaszi szél... című nem eredeti magyar népdalt már 100-zadszor énekeltük el és őurasága még mindig nem aludt, hát átköltöttem: "Kicsi Jedi Sith-et gyilkol, Virágom, virágom, Gonosz erő onnan iszkol, Virágom, virágom."

Megvolt az első vendégünk is (kapott dalmát sonkát, sajtot, meg Pubi féle durva kalóriás csokitortát), illetve durvultunk már az óvárosban többször is. Durvulás alatt most azt kell érteni, hogy reggel bementünk és este jöttünk haza, sőt neadjisten ÉTTEREMBEN EBÉDELTÜNK!!! Igen, igen, merthogy Lőrincünk ezt is megengedte nekünk, igaz részünkről is némi flexibilitás vált szükségessé, például hogy hogyan lehet pelus alatt gyereket etetni a zadari Riván, padon, illetve hogy a Pet Bunara étterem egyik padján hogyan lehet feltűnés nélkül gyereket tisztába tenni, két adag ArtiCsókás tészta elfogyasztását követően (vajon az ételt Ági valamely eszkimó rokona hozta be Európába?). Képet sajnos nem tudok ezen eseményről, mert őlustaságai, azaz sógor és nővérem, nem küldték el nekünk toldacuccot.hu-n keresztül...

Első Ótó

Hát igazán sok minden történt az elmúlt időszakban. Például nem volt időnk blogot írni, illetve időnk még csak lett volna, ha

1. Nem költözünk át az új lakásba
2. Hajnali háromkor kihagyunk egy etetést, és helyette blogot írunk
3. Ha a tulaj betartja végre az ígéreteit (jó a hűtőnek tényleg van 3 rekesze, tehát végülis betartotta - ezt az egyet, de pl. véleményük szerint a gáztűzhely üzemeltetése megoldható gázcső nélkül is...)

De mind a 3 megtörtént. Itt volt továbbá a nagyszülők másik 50%-a, illetve Pubiék is, akik segítségével ementális sajttá tudtuk változtatni a fő, illetve mellékfalakat, és akik nélkül nem írhatnánk most ezt a blogot az új kecóban, ezekkel a fényképekkel. Aprópó új kecó, sokkal kényelmesebb mint a régi és végre ki tudom nyújtani a lábam az ágyban. Vannak apró örömök az életben, nekem egy 190 cm-nél hosszabb ágy, illetve reggel a lábgörcs nélküli ébredés már az tud lenni. A hathatós segítségek ellenére még mindig úgy élünk mint a varsói homelessek 1945 január 18-án. De a különböző zacskók tartalmát már kezdjük átlátni és a hálószoba megközelítésének is megvan az úgynevezett "taposóakna ugrás" módszere. Akinek a gyerek a karján nyugszik, az már level 2-n fut.

Ma egyébként voltunk csipőultrahangon, ahová kedvenc doktornénik utalt be. Kaptunk is időpontot rögtön június végére, amit némi kapcsolatépítést követően sikerült letornánsznunk most szombatra. Na hát nem is volt abban köszönet (mármint mi megköszöntük, de a helyi dokik azért éreztették, hogy na a csókosékat még szombaton is, amikor lehetne nézni helyette pl az Ugly Betty-t ügyeletidőben). No mindegy, márcsak egy hónap a szélespelus, avagy az "apák megkeserítője", mely a legrosszabb gyereköltöztetési eszköz a hosszú ujjú bádi után.Legalább meg tudtuk, hogy már rövid ótózás után is (3mp) bealszik autóban ezen láb tulajdonosa, mely mindenesetre jó előjel hazautazásainkhoz.

Az uncsitesók (mármint Levi, meg Szonja) egyébként máris elfogadták a fiatalurat, bár kissé nehéz volt meggyőznöm Levit, hogy nem, nem kell Lőrincnek felvennie a Brumi nevet. A Lőrinc és az új hűtőszekrény című fénykép még nem készült el, hűtőszekrény ugyan van és műxik is, csak nehezen megközelíthető, ellenben itt a bizonyíték, hogy a gyermek modern tudományokra való oktatása megkezdődött, MEG-KEZ-DŐ-DÖTT!!!!!

 

Első Les

Meglestem ugyanis ma este a fiamat (na jó, a fiunkat, mint ahogy azt a Vukban is mondják). Lényeg, hogy titokban meglestem míg a párom a fürdőben szépítkezett. Ezalatt a röpke időtartam alatt, azonban több felfedezést sikerült tennem, mint Kolumbusznak, amikor a partra lépett (ő ugyanis akkor csak egy felfedezést tett, szemben az én mostani hármammal).

Először is tokásodik, jól látható kis hájacska fityeg máris az álla alatt, melyet eddig nem láttam.

Másodsorban horkol, no nem annyira mint azt egykori szobatársam tenné, és nem is annyira hangos mint egy alapjáraton járó IFA motor, de elegendő ahhoz, hogy az előbb már említett párom a fürdőszobából kilépvén azt kérdezze: Te horkolsz? (nem, nem, ezt a kérdést bizony nem Lőrincnek tette fel)

Harmadsorban felfedeztem, hogy tud motorozni: jobb kézzel húzza a gázt, bal kézzel szabályosan kuplungol. Nem véletlenül választotta ki azt a Ninját! (lásd: napfiver.blog.hu/2010/04/27/elso_meret).

Képeket majd holnap. Érdemes lesz visszanézni, mert lesznek olyan érdekességek, mint Lőrinc és az új hűtőszekrény.... (lásd: napfiver.blog.hu/2010/05/11/elso_furas) 

Első fúrás

Mondanom sem kell, hogy két darab percenkénti 600 fordulatos Bosch fúró sem ugrasztotta ki a nyulat a bokorból, akarom mondani Lőrincünket álommanóval való társalgásából. Ma ugyanis elkezdtük az új lakásunk, ennek megfelelően új vendégszobánk berendezését. A mai napi termés 44 darab tipli falba helyezése, mely termés a nagyszülők és az Ikea áldásos közreműködésével született meg. Aki pedig az Ikeás sötétítőt kitalálta, na azt mesztelen seggel kellene végigverni a sivatagon, de legalábbis arra kényszeríteni, hogy napi 24 órában ilyeneket szereljen a vasbeton falra.

Itt kell megemlítenem azt a "virtust", mellyel házigazdánk próbál "mindent megtenni érdekünkben, hogy nekünk a legjobb legyen". Szóval Február 15-e óta mindig a jövő héten költözünk, illetve lesz kész a ház. No a ház már készen van, sokan be is költöztek és végre a konyhabútor is megérkezett hozzánk, kisebb hibákkal. Pl nincs sütő, vagy hűtőszekrény. No de nem panaszkodunk, tegnap még csaptelep sem volt, ellenben ma már van. Randa, de a víz folyik belőle, tehát a célnak megfelel. Fontos továbbá kiemelni, hogy minden a kéréseinknek megfelelően kerül leszállításra, pl amikor megrendeltük a Wenge színű beépített szekrényt, meg is hozták: a cseresznyét. Illetve a 3 szekrényből 2-t. No de legalább a mai asztalosaink korrektek voltak, igaz őket mi fizetjük. Nagy különbség! Köszönjük kérdésteket, de nem költöztünk még be ennek megfelelően.

Amikor egyébként a kérót szépítgettük néha-néha felsírt Lőrincünk. Anyu ilyenkor mindig ki is ment az erkélyre és szépen visszaaltatta. Na így el is telt  4 óra, amikor is kezdő szülők révén eszünkbe jutott, hogy nem-nem most Lőrinccel már nem tiplit megyünk venni a vasboltba, hanem enni kéne egy keveset. Ágnesem pedig igazi tejjel folyó kánaánt bocsátott Lőrinc rendelkezésére, aki ezt egy újabb 4 órás, jelenleg is tartó alvással hálálta meg (bár gonosz mód felriasztottuk egy kád melegvízzel, de szemmel láthatóan ez nem riasztotta el - nagyon nem).

Csütörtöktől szabi, melynek köszönhetően jelentősen megnő az egyfőre eső Metallica koncert résztvevők száma a családban (33%-kal), illetve újabb frissítések várhatóak! Jé, tényleg:

 

 

Első dupla

Ma  csupa jó dolog történt velünk. Egyrészt Lőrincünk úgy néz ki újabb fejlődési szakaszba lépett, ugyanis iszonyatosan dönti magába a tejet. Ha nem lenne elég a szokásos 110gram, hát szimplán nyösszent kettőt és máris megkapja a második 110 grammját is. Igazi dalmát lesz, mostmár biztos: nincs az a kajamennyiség, melyet önnön elégedettségében ne tudna elfogyasztani.

Az alvás ezzel szemben szimplába kezd fordulni. Azt ugye eddig is tudtuk (vagy, ha nem, hát most már tudjuk), hogy nekem korábban sem okozott alvási nehézséget Lőrinc, de most már Ágnesemet is csupán egyszer ébreszti a denevérek és baglyok által is kedvelt időszakban. Mondanom sem kell, a gyermek most is alszik, a fent említett kemény munkát követően.

Szintén jó hír, hogy kettesben is sétáltunk a városban (falra csavarozható karnistartót kajtattunk). Namármost ezt a nem szakavatott szemnek úgy kell elképzelni, hogy adott egy anyafarkas és egy apafarkas. Apafarkas nyakán fényképező, hogy el tudjuk magyarázni a helyi erőknek a céleszközt (most már tudjuk, hogy noszács, dehát az autó csomagtartója is noszács, meg a pénzszállító emberke is lehet noszács, igaz azt hívják teklicsnek is). Szóval ott lifeg az Olympus és vidáman ugra-bugrál (mármint az apafarkas), hogy hurrá, hurrá kettesben, napsütés, romantika, egy fagyi esetleg közös kávézás reménye, éssatöbbi... Anyafarkas ez időben először csak elmélázik ("Jajj, mi lehet Lőrinccel?" TTT*: 5 perccel indulás után, az első bolt után azonban rögtön 3asba kapcsolunk, anyafarkas homlokán ráncok jelennek meg "Ugye nem ébredt fel?" TTT*: 10 perccel indulás után. A romantikus séta kb közepén immáron apafarkas nyelve valahol a térdeknél lehet, nyálképződés csökken, enyhe vízhiány lép fel, anyafarkas ellenben: "Sietni kéne, még a végén nagyon sírni fog szegény" TTT*: 20 perccel indulás után. A 2. boltból való visszaút (avagy romantikus séta) immáron a kenyai maratonfutók által produkált kényelmes kocogássá fajul (tiszta öröm, hogy a kollega nem lát meg mindket, így nem kell leállni beszélgetni, "Nem tudok másra gondolni" TTT*: 30 perccel indulás után), mely kocogás egy Micheal Johnson által is megirigyelhető 4*100 m-es sprinttel zárunk és anyafarkas idegszállainak utolsó erejével tépi fel a bejárati ajtót, ahol is az a korábban elképzelhetetlennek tűnő kép tárul fel: Lőrinc alszik és anyám 3,9 méterről nézi.

Este a Baumaxban 20:57 perckor megvettem a noszácsot...

Első tengeri jelzések és a Hatalmas Lukács

Több fajta tengeri jelzés létezik (mint öreg tengeri medve, 4 éves jól megérdemelt tengeri jártassággal) én már csak tudom. No, hogy ne vesszek el a részletekben az egyik ilyen tengeri jelzés a sajnos csak nappal használható karjelek (éjjel ennek megfelelően csak a fényjelek működnek, de erről majd úgy 2-3 év múlva). Lőrincünk ma úgy döntött, hogy egységes karjelzéseket használva a Beli Monostir és Vela Luka kompokat besegíti a kikötőbe. Hála a Jó égnek, sikerült lencsevégre kapnunk a folyamatot és bár a Vela Luka kapitánya megeresztett a kikötés után egy "jebem ti picsku materi"-t, mely horvátul annyit tesz, hogy kösz haver a segítséget, valószínűleg nem látta elég jól a bal kéz lendítéseit. A hatalmas teljesítményt, Lőrincünk új haverjával, Alfonzzal ünnepelte.

 

 

Hír értékű továbbá, hogy ma kipróbáltuk a cumit: úgy néz ki menni fog neki (mármint a cumizás), de tekintve, hogy a sírás állandó továbbra sem haladja meg a 2,1%-ot ezért nem fogjuk erőltetni. Hír értékű lehet az is, hogy megérkezett a nagyszülők komplementer 50%-a és Lőrincünket nem nagyon viselte meg a váltás, a jugó annál inkább. Egész nap fájt a fejem, valószínűleg ő is hasonló élményeket élhetett meg tegnap este, mert nyűgös volt picit, melyet élete leghosszabb alvásával (4,5 óra) kompenzált.

Szintén fontos megjegyeznem, hogy megvan a pediáterünk, a gyönyörű vezetéknévvel megáldott Dr. med. Silvana BAKMAZ (nem, nem, a második "a" nem "á", hanem "a"). Állítólag a doktornő Zadar egyik legjobb gyerekorvosa, gyakorlatilag nem lehet hozzá helyet kapni és mi is csak azért tudtunk bekerülni, mert a kórházi főnővér beajánlott bennünket (mikor Ágnesem beköszönt az "EEEEjjj, Dobár Dán" köszöntéssel a doktornő asszisztense már hozzákezdett volna a "Jajj kisangyalom, nálunk aztán semmi hely nincsen, soha, de most aztán meg végképp" monológba, amikor hirtelen felrémlett "Honnan is van maga? Á, a mágyáricá, ja magának fenntartottunk egyet, a főnővér szólt..." szóval kapcsolatok, kapcsolatok és kapcsolatok...

Ágnesem is jól van, itt a bizonyíték:

 

Első Lajos

Hát töredelmesen be kell vallanom, a cím némileg sántít, hiszen Lajos, azaz a boldog nagypapa, immáron másodjára van itt, de hát akkor is jól hangzott, hogy első Lajos. Ezt a szokásos módon meg is ünnepeltük, azaz reggeli után besétáltunk az "Ó" városba, a piacra, az Ági kapott szép (Lőrinc plédjéhez, a kávézó párnáihoz illetve a választások győzteséhez illő) virágot, és teljesítményünkben elfáradván megpihentettük kivénhedt tagjainkat 1-4 (természetesen) szójatejes capuccinoval a Kalelarga kávézóban. Hiába, nem mi változtatjuk meg a szokásainkat, hanem a gyerek szokik majd bele. Lőrinc jól tűrte a sétát és a meleget is, mert hát kifejezetten rövidnadrágos napjaink vannak már, úgyhogy a szülei (mármint mi) végre kéz a kézben sétálhattunk - 2 hét kihagyás után ez kész felüdülés volt. Találkoztunk is kollegákkal, akik megkérdezték, hogy mi már így kettesben sétálgatunk a gyerek meg sehol, mire szétnyílván megmutattuk a hátunk mögött kullogó nagyszülők 50%-át, illetve Lőrincet. Meglepődtek, elvégre hát ugye egy hónapig sehova... (lásd:napfiver.blog.hu/2010/04/29/elso_jeti)

Jajj, majd elfelejtettem, átléptük a bűvös négyes határt, azaz a tegnapi vágáláson (horvátul is "vagati" a méredzkedés (na ennek mi a helyesírása?)) már 4010 grammot nyomott a kis szumó. Ha valaki követi a blogot, akkor se tudná kiszámolni, hogy ez az átlaghoz képest 2*es gyarapodást jelent, azaz napi 57,14 grammot az elmúlt héten. Nemhiába eszik ennyit a kölök, a növekedés és kerekedés nagy meló. A kerekedés tehát alakul, a centi pedig 4,7%-os növekedést mutat röpke 2 hét alatt. Igazi dalmát kosaras, természetesen minden apai büszkeség nélkül.

Szintén a tegnapi nap fejleménye, hogy a babakocsi jól gurul a lejtőn! (A nagypapák szívszélhűdését elkerülendő közlöm, hogy jól követtem a gyerek gyorsulását a lejtő aljáig, aholis megálltunk és boldogok voltunk). Repülünk...