Második megvilágosodás

Jogosan felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy miért második? Hát, elértük azt a kort, amikor már többször történnek meg dolgok, mint például ezen bejegyzés elkészítése.

Szóval Lőrincünk megkeresztelkedett, no de nem ám akárhogy. Egyrészt láttuk a meglepődést püspökünk arcán, amikor belépett a templomba: valószínűleg többen voltunk, mint egy átlagos vasárnapi misén. Lőrinc és Berzsián (mert hát keresztfiunkat így nevezik) ezúton is köszönik rajongóiknak a sok szeretetet és rajongói csókokat.

Lőrinc egyébként nem kis tabut döntött le nem sokkal a szertartás előtt, ugyanis a keresztséget a szó szoros értelmében az anyatejjel szívta magába! A sekrestyében… Nincs mit tenni az éhség, Nagy Úr! Ennek köszönhetően azonban ez volt a legnyugisabb és békésebb dupla keresztelő, amin valaha is részt vettem. Mindkét cseperedő csemete még a meglehetősen hideg szenteltvizet is akadálymentesen vette, bár Berzsián (csak őt láttam ugye az akció közben, mint keresztapa) arcát érdekes volt figyelni, amint külső információra vár, hogy vajon most kell e sírni. Vigyorgó arcunk eltántorította, vagy tudja a fene, de lényeg, hogy átestek a keresztségen.

Azt is megtudtuk, hogy ha nagy tömeg gyűlik össze egyszerre, mind az idősebb, mind a fiatalabb versenyzők elengedhetetlen szükségét érzik, hogy a csemetét legalább pár perc erejéig, de jól megmarkolják, cibálják, hordozzák, gyugyujgassák, rángassák, cipeljék, cirógassák, emelgessék, letegyék, felvegyék, illetve 3 cm-ről gügyögjenek hozzá. Na mármost, csak képzeljük el egy pillanatra, ha 38 ember egymás után kézről-kézre adna bennünket, hatalmas cuppanós puszit nyomva valamely testrészünkre! Azt hiszem a legtöbben nem viselnék ezt olyan döbbenetesen türelmesen, mint tették ezt a 4-6 hónapos trónörökösék.

Csak, hogy keverjük az élvezeteket, a csemetét egy fényt adó hölgyemény is megtekintette nem sokkal a keresztelőt követően. No, nem azért, mert mi kértük, hanem mert így hozta a szerencse (vagy lehet, hogy az egy másik iparág). Namármost ezt úgy kell elképzelni, mármint a fényadást, hogy a fényt adó személy ül egy széken és hadonászik a kezével, miközben vele szemben ül a fényt kapó személy. Ilyet, ha jól tudom az egyik uncsitesóm is művel, ő meg tudja tisztítani az utunkat Budapest és Zadar között (megjegyezném ezeddig sikeres volt). Röviden, az eredmény, hogy rövidtávon nem tervezzük megismételni az akciót, max zseblámpával vagy Wall-E-val, a bővebb indokok a google egy mély szerverén, illetve Lőrinc fenekénél vannak elrejtve, szigorúan csak beavatott szemek számára…

Lőrinc, miután túltette magát mindezen megpróbáltatásokon, meg is ünnepelte a nagy eseményt, egy jó alapos piálással *

és nőzéssel *.

Mit lehet tenni, apja fia!

* a történelmi helyesség megőrzése végett megjegyezném, hogy ezen duhajkodások időben kicsit korábban történtek....egészen pontosan Gannán (megj.: kismókus)

Első keresztelő

Nyájas olvasóink! Úgy döntöttünk, hogy ezt a kis tündért (mármint a baloldalit) megkereszteltetjük.

Ezért Lőrinc nevében ezennel sok szeretettel meghívnánk minden kedves és kedvtelen olvasónkat az Úr 2010. esztendejének augusztus havának 28-ik napján esedékes Lőrinckeresztelőre, mely több szempontból is érdekes lesz:

1. Egyrészt a Belvárosi templomban lesz 11 órakor, ami már önmagában is érdekes (az Erzsébet híd lábánál).
2. Másrészt ismételten találkozni lehet velünk, de elsősorban Lőrinccel, mely minden pénzt és időt megér, ugye...
3. Harmadrészt, valójában kettős keresztelő lesz, avagy Lovi nyelven (figyelembe véve a keresztszülőket is): kettős befutó Lőrinc - Berzsián oda-vissza.
4. Negyedrészt: utána megtartjuk az első nagy Lőrincfogást, mint a pécsi kultúrális főváros budapesti kihelyezett augusztus 28-i eseményét.

Szóval légyott, hacsak nem akarod, hogy Lőrinc ilyet csináljon amikor megmondjuk neki, hogy Te nem jöttél...

Első tükröm-tükröm

„The shadow of the wicker man is rising up again” énekelte volna Lőrinc is, ha az apjával tart a Szigetre. De sebaj, majd jövőre…

Ellenben cigánykodásunk újabb fázisához érkeztünk, a csomagtartó fullrapakolása és hozzátartozó logisztikai feladatok immáron a kisujjunkban van: az elmúlt 9 napban 4szer pakoltunk ki, illetve be az autóba. Belegondolni is szörnyedvény. Lőrincünk ennek ellenére (vagy éppen ezért, jól röhögve magában, hogy „na ezek a szerencsétlenek”) eddig jól viseli a megpróbáltatásokat, gyakorlatilag bárhol tud aludni, bármikor, bármilyen pózban. Szerintem Bruce Dickinson mellett sem problémázott volna a főszínpadon.

Voltunk Gannán (avagy ahogy bizonyos körökben nevezik a parlagfű-paradicsomban) aholis térerőmentes környezetben sikerült eltölteni majdnem 5 teljes napot. A hely a parlagfűn kívül arról is híres, hogy minden évben itt szervezik a gyermekszépségversenyt, amire a világ minden tájáról érkeznek pályázók. Sajnos a timbuktui versenyző éppen leszorult a helyezzetek pozijáról, ellenben a három dobogóst lehetőségünk van itt és most prezentálni:

Ganna arról is híres egyébként, hogy semmit nem lehet csinálni és még bolt sincs, ennek megfelelően Lőrincünk átlag feletti szülői figyelemben részesülhetett, szerintünk élvezte(ük).  Jelenleg már új helyszínen, a velencei tó partján (avagy ahogy bizonyos körökben nevezik a szúnyogparadicsomban) tengetjük a kicsi mindennapját és végre valahára megszűnik homeless-nek lenni, azaz ma bejelentjük állandó lakhelyére, ahol valószínűleg soha nem fog ugyan lakni, de legalább olyan luxusban részesülhet, mint a nagy magyar kegy, azaz lakcím-, TAJ- és ADÓkártya.

Húzd rá!

Először Magyarországon

Most is sok cím közül lehetett volna választani, például gyapjúszőnyeget korábban még sosem tiszteltünk meg maradandó emlékekkel.

Lényeg hogy Lőrincünk kint töltött életének első hazaútját, köszönhetően a magyar hatóságok áldásos villámmunkájának, melynek segítségével 3 hónap alatt elkészült az útlevél, különösebb nehézség nélkül abszolváltuk. Sikeresen be is pakoltunk az autóba és hála a jó égnek a határőr meg sem próbálta becserkészni Lőrincünket, igaz, esélye sem lett volna a teljes csomagtartó kipakolása nélkül. Mint ahogy nekem sem volt esélyem sem használni a visszapillantó tükröket… Lényeg, hogy minden eljött, a 3 kg grillszén is! Korábban Tesco-ban sem voltunk közösen, ellenben most ezt is meg kellett tenni, hiszen bár alig pár hete kedvesem még nagylelkűen osztogatta a 74-es ruhadarabokat „majd ősszel” jeligére, most kiderült azonban, hogy gyermekünket csak kisebb nehézségek árán lehet 68-as ruhákba beleszuszakolni. Ellenben a Zarából már a 74-es is kicsi. 

Szóval a nagymamai nyoszolyó felét pillanatok alatt elköltöttük vastag ruhára és egy üveg villányi borra, mert a fene se’ gondolta, hogy nem hazajövünk, hanem téli „gulág” kiképzőtáborba, mint Stallone a Rocky IV-ben. Legalább átérezzük mit érez a jegesmedve, amelyik most a fél budapestinyi jégtáblán utazik az északi sark felé.

Gyermekünk zaklatását is tovább folytattuk: egyrészt a korábbi, most már túlzott helypazarlásnak tűnő 8 m2/fő-t sikeresen csökkentettük 0,5 m2/főre (csirke beleértendő) Balatonfenyvesen. Minden relatív ugye. Másrészt a zaj és új információ állandó is megugrott, megtanultuk a vonatot (először vonított, aztán a másodiknál már nem), illetve nagybácsik vinyákolását, valamint a balatoni horgászok káromkodását is, mely utóbbit most inkább nem idézném.

Újabb kihívások következnek, elsősorban a szülőknek immáron Gannán, hiszen a jelenlegi koszt és kvártélyból átmegyünk a kvártélyba.

Első Zaklatás

A Zaklatás c. filmben van egy részlet, mely nagyon megragadta a fantáziámat, amikor anno 1995-ben láttam a filmet. Nem, nem, nem az a rész, amikor Demi Moore rámászik Micheal Dougles-re, hanem amikor Donald Southerland a film végén megtartja a szokásos, heti „hétlezáró” bullshit motiváljuk az embereinket beszédét és úgy kezdi, hogy „What a week, haa!”. Szóval, most hétfő van, de akkor is What a week, haa!

Egyrészt a lakásunkban állandósult a népsűrűség, kisebb szórással ugyan, de csaknem eléri a 10 m2/fő –értéket (a függvény minimuma egyébként idén eddig 8 volt, az október-április maximum pedig valahol 32 körül található: ebből is látszik, nem normál eloszlású függvénnyel van dolgunk, a nyári hónapokban csúcsosodik reciproka, mint a bulihelyeken bizonyos…., de ezt hagyjuk). Titokban elkezdtem egy Mókuscamping felirat megtervezését, melyet jövőre a házunk homlokzatán szándékozom elhelyezni.

Másrészt itt jártak ugye az apai nagyszülők és ennek köszönhető, a „Csicseriborsó bablencse” című örökéletű slágert már nem nekünk kell Lőrincnek megtanítani, az egy életre elraktározódott. Ha altatni akarjuk, csak megemlítjük és már menekül is az álommanók felé…Az is biztos, hogy a heti kalória bevitellel sem kellett nagyon megküzdenünk, biztosított volt a napi 4000 kcal, mármint a reggelihez, melyet további kalóriabombák követtek. Ennek köszönhetően Lőrincünk tovább fokozta testsúlyát, illetve a babylove pelenka ellen elkövetett támadásokat, mely all-in attack-ok sikerének köszönhetően Lőrincünk átvette a vezetést és az uralmat, a pelenka pedig nemes egyszerűséggel feladta a küzdelmet. Tartós Libero teszt következik, a szőnyegmosás folyamatban az all-in mondás pedig átértelmeződött.

Harmadrészt az uncsitesók is különös figyelemmel követik eme gyarapodó csöppség világfelfedező körútjait. Leginkább Berzsián szemelte ki magának Lőrincet és itt-ott azért rámászik kicsit, illetve megkerülő nyusziugrós hadcsellel ellopja a csörgőjét. A felnőttebb rokonok inkább a távtartást gyakorolják, de hát ez el is várható egy 12 kilós unokatestvértől, ha nem akarjuk, hogy az sérvet kapjon 4 évesen testsúlyának 65%-ától.

Csütörtöktől szabadság következik, mely valószínűsíthetően felpörgeti a blogot, illetve jót tesz majd idegsejtjeinknek és Lőrincünk megkeresztelkedettségének is. Éljen, éljen.