Most is sok cím közül lehetett volna választani, például gyapjúszőnyeget korábban még sosem tiszteltünk meg maradandó emlékekkel.
Lényeg hogy Lőrincünk kint töltött életének első hazaútját, köszönhetően a magyar hatóságok áldásos villámmunkájának, melynek segítségével 3 hónap alatt elkészült az útlevél, különösebb nehézség nélkül abszolváltuk. Sikeresen be is pakoltunk az autóba és hála a jó égnek a határőr meg sem próbálta becserkészni Lőrincünket, igaz, esélye sem lett volna a teljes csomagtartó kipakolása nélkül. Mint ahogy nekem sem volt esélyem sem használni a visszapillantó tükröket… Lényeg, hogy minden eljött, a 3 kg grillszén is! Korábban Tesco-ban sem voltunk közösen, ellenben most ezt is meg kellett tenni, hiszen bár alig pár hete kedvesem még nagylelkűen osztogatta a 74-es ruhadarabokat „majd ősszel” jeligére, most kiderült azonban, hogy gyermekünket csak kisebb nehézségek árán lehet 68-as ruhákba beleszuszakolni. Ellenben a Zarából már a 74-es is kicsi.
Szóval a nagymamai nyoszolyó felét pillanatok alatt elköltöttük vastag ruhára és egy üveg villányi borra, mert a fene se’ gondolta, hogy nem hazajövünk, hanem téli „gulág” kiképzőtáborba, mint Stallone a Rocky IV-ben. Legalább átérezzük mit érez a jegesmedve, amelyik most a fél budapestinyi jégtáblán utazik az északi sark felé.
Gyermekünk zaklatását is tovább folytattuk: egyrészt a korábbi, most már túlzott helypazarlásnak tűnő 8 m2/fő-t sikeresen csökkentettük 0,5 m2/főre (csirke beleértendő) Balatonfenyvesen. Minden relatív ugye. Másrészt a zaj és új információ állandó is megugrott, megtanultuk a vonatot (először vonított, aztán a másodiknál már nem), illetve nagybácsik vinyákolását, valamint a balatoni horgászok káromkodását is, mely utóbbit most inkább nem idézném.
Újabb kihívások következnek, elsősorban a szülőknek immáron Gannán, hiszen a jelenlegi koszt és kvártélyból átmegyünk a kvártélyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése