Első tükröm-tükröm

„The shadow of the wicker man is rising up again” énekelte volna Lőrinc is, ha az apjával tart a Szigetre. De sebaj, majd jövőre…

Ellenben cigánykodásunk újabb fázisához érkeztünk, a csomagtartó fullrapakolása és hozzátartozó logisztikai feladatok immáron a kisujjunkban van: az elmúlt 9 napban 4szer pakoltunk ki, illetve be az autóba. Belegondolni is szörnyedvény. Lőrincünk ennek ellenére (vagy éppen ezért, jól röhögve magában, hogy „na ezek a szerencsétlenek”) eddig jól viseli a megpróbáltatásokat, gyakorlatilag bárhol tud aludni, bármikor, bármilyen pózban. Szerintem Bruce Dickinson mellett sem problémázott volna a főszínpadon.

Voltunk Gannán (avagy ahogy bizonyos körökben nevezik a parlagfű-paradicsomban) aholis térerőmentes környezetben sikerült eltölteni majdnem 5 teljes napot. A hely a parlagfűn kívül arról is híres, hogy minden évben itt szervezik a gyermekszépségversenyt, amire a világ minden tájáról érkeznek pályázók. Sajnos a timbuktui versenyző éppen leszorult a helyezzetek pozijáról, ellenben a három dobogóst lehetőségünk van itt és most prezentálni:

Ganna arról is híres egyébként, hogy semmit nem lehet csinálni és még bolt sincs, ennek megfelelően Lőrincünk átlag feletti szülői figyelemben részesülhetett, szerintünk élvezte(ük).  Jelenleg már új helyszínen, a velencei tó partján (avagy ahogy bizonyos körökben nevezik a szúnyogparadicsomban) tengetjük a kicsi mindennapját és végre valahára megszűnik homeless-nek lenni, azaz ma bejelentjük állandó lakhelyére, ahol valószínűleg soha nem fog ugyan lakni, de legalább olyan luxusban részesülhet, mint a nagy magyar kegy, azaz lakcím-, TAJ- és ADÓkártya.

Húzd rá!