Első sör

Salii időnknek sajnos vége szakadt, sajnos ilyen az amikor eljön a szabdaság vége... Azt hiszem a kiváló szigeti dalmát létet még tudtuk volna mindannyian élvezni egy hétig legalább. Se TV, se internet, a legnagyobb esemény az esti kompérkezés, illetve a lavóros fürdetés, melyet Lőrincünk olyannyira megszeretett, hogy ma este kifejezetten fennhagon, morcoskodva, már-már ágállva tiltakozott a gyerekkáddal szemben. Azért egy két élmény még hátramaradt a megosztandó részletek közül. Ilyen az első sör

illetve a telihold:

Minden nyájas olvasónkank kívánunk ezzel jócakát.

Első nyakig

Továbbra is Saliból jelentkezik a dugi otoki híradó. A napok az apartman, strand és Bočac grill Szentháromság terében telnek el (a község méretét tán jól szemlélteti, hogy ez utóbbi kettő egy helyen található a két legtávolabbi pont pedig 200 m távolságra helyezkedik el). Lőrinc mindeközben határozottan eldalmátosodott, az van ami éppen van, és az pont úgy is van jól, ahogy: ha enni adnak, hát eszek, ha letesznek és van fölöttem lógós basz, hát lökdösöm (külső szemlélő részére jobb kézzel tudatosan, bal kézzel inkább csak ösztönösen lökődnek a mackók, illetve a világot jelentő gömbök), ha visznek, hát megyek (bár ez utóbbiban valójában nincs sok választása), ha bekapcsolják Raimond Lap (áldott legyen az Ő neve) Sleeping baby c. albumát, hát alszom.

Megvolt egyébként az első olyan igazi nyakig betojás, Liberóban. Mindezt kétszer egymás után, úgyhogy ma reggel kétszer, sőt háromszor volt teljes átöltöztetés. A reggeli szokásost, „na jó kicsit több volt a pisi”, kiszaladt mondattal még nyugtáztuk, azonban azt már nem tudtuk mivel magyarázni, hogy a tisztába tevést követő 3. percben a háta közepén irdatlan barna folt éktelenkedik, mert az ugye elvileg nem lehet ott. Az ágytakaró gondos átvizsgálását követően azonban megállapításra került, hogy a probléma nem lehet külsődleges, tehát a folt csak belülről eredeztethető. Ez volt az egy hétre hozott utolsó rugdalózó… Ergo ma mostunk (én a kagylós nadrágjaimat, Ágnesem babacuccert), illetve a törölköző, melyet Lőrincünk a hét folyamán használt volna, szintén egy tekintélyesebb méretű odafigyelésben részesült az este folyamán. Reggel óta József Attila: Mama c. verse visszhangzik a fülünkben, illetve áttértünk a Babylove pelusra tartós teszt céljából.

Itt töltött időnk tapasztalata egyébként, hogy rugalmasságunk egyre magasabbra hág. A babakocsit immáron 5 napja nem használjuk, tehát legközelebb otthon marad (legalább nem kell a kombi). A pelenkák/kis kendők tisztításánál a mosás, öblítés, szárítás funkciókat lecsökkentettük bizonyos esetben a szárításra, elsősorban apafarkas hajlamos a reciklálásra (szaglása kevésbé kifejlett). A szárítás sok helyen megoldható, hátizsákon, tengerpartom fenyőfára rögzítve két úszás között, stb.

Első Dugi

Hát homeless-ék úgy döntöttek, hogy kikeccsölnek kicsit a Dugi Otokra, mert Zadarban egész héten át rossz időt mondanak, különben is főnököm szavaival élve, Horvátország 70%-a sztrájkol a héten, tehát miért ne tennénk mi is így. Két éjszakán és két nappalon át folyt ám a nagy pakolás, de ennek köszönhetően vasárnap, indulásunk napján, nem is kellett ám semmit csinálni, unalmamban elmentem pelenkát venni a boltba, hogy legyen akkor is, amikor hazaérünk. Viszont ezúton üzenjük, hogy egy teljes hétre el lehet férni 1 hátizsákban és egy bőröndben, 1 család 2 hónapos gyerekkel...Nehogy bárki be merjen hozzánk állítani nagyobb csomaggal!

Vasárnap ellenben, miután Lőrinc két kézzel felnyomta magát, négy dologra rájöttünk: a kombi autókat nem véletlenül találták ki, azt hiszem szólok is a beszerzési főnöknek, a liberos pelenkacsomag kiválóan alkalmas komplégkondi nyílás takarására, kompra gyerekkocsit felcipelni nehéz, illetve a 2 hónapos gyerek nem örül a helyzetváltoztatásnak, különösen nem időjárási fronttal egybekötve nem örül neki. Anyafarkas fel is vázolta a másnapi hazautazás halovány lehetőségét, melynek megfelelően nem is vettem karton szénsavas ásványvizet a hétre, illetve kétségbeesve rohangáltam a hálószoba bambi-s gyerekágya és a zöld színű, valaha szebb napokat látott és más célra használt, fürdető lavór között.

Mára már kialakult a rendszer. Egyrészt a lakásban kiszelőztettük a beleült molyirtószagot és saját illatanyagunkkal láttuk el a szoba minden egyes sarkát – hiába minden embernek a saját szaga a legotthonosabb. Aztán az előbb megemlített szétesős, sokat próbált (valószínűleg az 1751-es török támadás – avagy dugi otoki csata, amikor egész Sali lakosságát rabszolgává tették a muzulmánok - idején készített) bambis gyerekágyat lecseréltük egy jó alaposan körbebástyázott, keménykötésű normál ágyra. Valószínűleg az ágy egy négyzetcentiméterre eső vizelettartalma alacsonyabb.

A nap is kisütött, melynek Lőrinc annyira megörült, hogy hirtelen éhségében hangorkánjával elzavarta a részeg franciát az étteremből, ahol vacsiztunk. A mosogatószivacs ugyan továbbra is hiányzik a teljes boldogságunkhoz, azonban a szobai kilátás a sali-i öbölre, illetve a Bočać grillben elköltött rántott tintahal vacsora (illetve a holnapra megrendelt ispod peke birka gondolata) valamint a Lőrinces én nyakkendőmös (my tie-os, alias mei tai, de annak semmi értelme) szigeti séta a napsütésben, némileg kárpótol. Mivel Ágnesem is olvassa a blogot, ezért ide is leírom, hogy a pincérrel egyeztettem olyan meglepetést, melynek remélhetőleg örülni fog a birka után, és mely meglepetéshez használt alapanyagnak aztán hosszútávú előnyeit is élvezni tudjuk majd egész héten át, egészen a 2. házassági évfordulónkig. Vénülünk.

 

Első lefogás

Lőrinc egy hős. Ma megkapta a hepatitisz elleni oltását, illetve vérvételen is voltunk. A térdkalácsban is remegő anyafarkas nem is bírta nézni a folyamatot, szóval a büszke apára, azaz énrám hárult a lehetőség, hogy lefogjam a fiamat, aki először szótlanul, majd kevésbé türelmesen  tűrte, hogy egy 40es banya tövig mártsa combjában a keresztesek bárdjához hasonlatos injekciós tűt. Szintén ott lehettem azon szerencsés pillanatban, amikor a nyugdíjkorhatár előtt álló horvát nővérke megemelvén henteskését lemészárolta a fiam jobb gyűrűsujját, hogy szívtelenül megcsapolja, amúgy nem túl bőséges, vérállományát. A folyamat egyébként az injekcióhoz hasonlatos volt.  Hazaérvén aztán el is mesélte folyékony babanyelven (mert már az is megy) eznapi eredményét az uncsitesónak, hogy na figyelj csak öcsi, én ma azt csináltam, hogy...

A dokinéni asszisztense egyébként megállapította, hogy fiacskánk 10 cm-t tett hozzá kiinduló magasságához és mindezt havi 1350 g-os átlagos súlygyarapodással tetézte!

Első Rodin

Először is ezúton köszönjük a koszmós hozzászólásokat, melyek egész biztosan hozzájárulnak majd Lőrincünk hosszútávú pozitív jellemfejlődéséhez. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a mai nap engem a sors és munkáltatóm, illetve a magyar GDP növelése kis hazánkba szólított egy rövid, 24 órás túrára mely alatt nagyon sok minden történt. Először is családunk ruhatára nem kis mértékben bővült. Másrészt Németország, a Mikszáth téri kivetítőn nagyon megverte az Ausztrálokat. Harmadrészt, családunkat meglátogatta Rodin. Csak egy kis időre szaladt föl, mert ahogy meglátta Lőrincet, azt mondta, hogy nagyon kell sietnie, hogy még megalkothassa a Lőrinc ihlette szobrát. A Kép mely Rodint is megihlette itt látható, a motívum alapjánt készült szobor pedig itt: www.musee-rodin.fr/

Közös szopás

Tudatosan hagytam most ki, az első megjegyzést, merthát nem tudni mikor is volt az első közös az uncsitesóval. Az biztos, hogy ez az első olyan, amely meg lett örökítve. Photoshops tanulmányaimnnak köszönhetően, pedig biztosíthattuk azt is, hogy bizonyos részek eltakaródjanak.

Mint a képek is bizonyítják, megtörtént hát a második uncsitesó találkozó. Második, mert Berzsiánnal tavaly augusztusban már találkoztak (még pocakban) és második, mert az apai ági (kis Ával) már megtörpént korábban.

Végre a teljes családról is tudtam fényképet készíteni, a Patkány ugyanis eddig kimaradt. Ha a kép alapján esetleg valakinek van jó ötlete koszmó ellen, azt kéretik megküldeni nekünk a kommentek között.

A koszmó elleni harcban eddig koszmó 2 mi 0. Vettünk ugyanis egy kiváló Francia (sicc) koszmó elleni sampont. Bekentünk a kicsi fejét, hát ordított, de mint a sakál. Mondtuk biztos nagyon fáradt/éhes mert hosszú volt a nap. Következő nap már nem volt meg a samponnal kapcsolatos 1 perces türelem sem, rögtön jött az ordítás. Harmadik nap, sampon nélküli normál fürdetés, mosoly, vihorászás. Szóval, ha esetleg valaki azon gondolkodna, hogy bármilyen francia terméket vásároljon, ne tegye, különösen ne koszmó elleni sampont.

 

Első fürdés a tengerben

Direkt választottam ám ezt a nagyszülő-elmeösszecsavaró és mintegy félrevezető címet, elvégre mégsem adhattam olyan blogcímet, hogy a második strand. A fürdés pedig természetesen most az én első fürdésemre vonatkozik a 19 fokos vízben, ugyanis nem kevés, azaz 4-5 órás diskurzust követően eldöntöttük, hogy a tegnapi balkán-strand után ma kipróbáljuk, milyen is az igazi.

A Zadar környéki strandoláshoz egyébként elengedhetetlenül szükségesek az alábbi kellékek (melyeket persze magunkkal vittük), úgysmint:

1.       4-5 órás felkészülés gondolatban

2.       tényleges félórás készülődés (avagy apaszamár pakol és cipekedik, bár különös dicséret illeti meg a szintidő végett)

3.       fényképezőgép

4.       víz

5.       napszemüveg

6.       váltóruha

7.       előre összerakott gyereksétáltató csomag (tisztába tevés, stb)

8.       babakocsi

9.       50 faktoros napozókrém

10.   2 db törölköző

11.   1 db nagypléd felnőtteknek

12.   2 db kispléd porontynak

13.   könyv a nyugodt tengeri pihenéshez

14.   tengerparti sörtartós kisszék

15.   cumik obégatás ellen

16.   hideg ellen kiskabát

Ami itthon maradt:

1.       narancssárga esernyő napernyő funkcióval

2.       billegős gyerekpihenő (na majd még azt is cipelem felkiáltással)

Amit ebből használtunk ténylegesen: 1-8

Ami csak ott volt nálunk, de még most is a hátizsákot nyomja: 9-16

Azt, hogy mit miért nem használtunk, mindenkinek saját képzelőerejére bízom, a 13-asat csak azért nem, mert nem volt kedvem olvasni…

 

 

 

 

 

Első strand

Na akkor, most azzal kezdeném, hogy mutattuk e már az erkélyről a kilátást?

Na és akkor most tegye fel a kezét, aki nem utál. Azért valaki elengedhette volna az egeret, de mindegy… A lényeg, hogy ezen kilátás mentén strandoltunk ma egy fiúsat, mármint Lőrinc meg én. Miután kifáradtunk a délelőtt folyamán a különböző lakásszépítészeti tevékenységekben, úgy döntöttünk, hogy strandolunk egyet. No, hát nem úgy kell elképzelni, hogy Lőrincet rögtön bedobtuk a mélyvízbe, hanem csak amúgyan balkánosan. A vizet momentán a pelusokból felszabaduló pára, illetve a felmosó vödörben lévő maradék szolgáltatta, napsütésben ellenben nem volt hiány.

Tegnappal ellentétben, amikor be kellett menekülnünk 10 csepp eső elől egy kávézóba, ahol is megtudhattuk, hogy a helyi alkesznek elege van abból, hogy naponta 2-szer jár le a boltba, mert egyszerre sosem tudja megvenni a szükséges állományt (ja meg így kétszer dobhatja be az „igyak mán egy fröcsikét, ha mán itt vagyok” mondatot a pultnál), illetve hogy a pincérnőnek a fia jó alvó volt, ellenben a lánya sajnos nem. Kisváros, no.

 

Fontos hír még, hogy Ágnesem shoppingolt magának egy új cipőt, ellenben a bolt, ahol kinéztem egy farmer rövidnadrágot, immáron harmadjára nem fogadott büszke vevői lajstromába. Először, balga mód, azt mondtuk, hogy á nem zavarjuk szerencsétleneket záróra előtt 5 perccel. Aztán másodjára pont belefutottunk a fél1 és 5 között megtartott ebédszünetbe. Hát harmadjára már okosabbak lettünk volna, de aznap cselesen fél  12-kor kezdték meg az ebédszünetet. Augusztusban kezdődnek a leárazások, addig meg maj’csak. Jut eszembe inkább, igyak már egy fröcsikét, ha már itt vagyok…