Bezony, újabb mérföldkőhöz érkezett Lőrincünk cseperedése. De ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, hisz azóta nem jelentkeztem újabb bejegyzéssel, hogy Lőrincünk beteg lett. Ez mintegy hónapja történt, de hála a telefonos Salamon távgyógyításnak Lőrincünk pár nap alatt túltette magát a megfázáson. Annak ellenére, hogy homeopátiás bogyókkal tömtük. Ellentétben velem, aki még 5 napig toltam a fekvőt, támaszt pedig csak a kanapé hátlapja nyújtott.
Szóval a hétvége. Az egész Murter szigetén kezdődött ahol a Tic-Tac-os serpenyős tintahalat követően még megittunk egy kávécskát és hát jött is az 5let: mi lenne ha Lőrincünket nekiengednénk. Hát nekiengedődött és élvezte is a földön mászkálást, a földmunkát
no meg az anya napszemüvegét.
És ha egy üzlet egyszer beindul másnap ismét kávézgattunk egyet (átmenetileg szintén jó ötletnek tűnt) és ha már úgyis ott van egy-két római rom a környéken, hát Lőrincünket ott is nekiengedtük, ő pedig minden követ megmozgatott, hogy prezentálja kiváló állóképességét.
Látván a remek lehetőséget, mely Zadar környékével ellentétben nem maradt kiaknázatlan, át is cihelődtünk a közeli játszótérre, ahol Lőrincünknek prezentáltuk mind azon mókalehetőségeket, melyek az elkövetkezendő években várnak majd rá. A lovacskát
A szembehintát
és a mászókát. Kövekből itt is volt elegendő, némelyik finomabb, igényesebb horvát testvéreinknek köszönhetően, kis nikotinbukéval ellátva.
A nap levezetéseképpen este aztán ilyenkor jöhet egy jó kis mókás játék az apával...
