Első fordulat

Na ez tegnap volt, mármint mikor a kitartó tornának köszönhetően Lőrincünk először megpörgette magát, mint Drótos Jancsit a falusi ringlispíl, de egyrészt tegnap sokat voltam távol, másrészt pedig hiszem, ha látom. Ma láttam, a szintén újdonságnak számító szembecsukós grimasszal együtt.

De nemcsak ezt láttam, hanem amint Lőrincünk megkapta az emlékeztető szurit, azt is. Az úgy volt, hogy elmentünk a dokinénihez, a már korábban említett BakMáz dokihoz, aki várva várt bennünket az asszisztensével és az injekciós tűjével. Ez előbbi aztán szívtelenül belenyomta ez utóbbit Lőrincünk lábába, majd amikor ez előbbi elhagyta a szobát, a mázas néni megkérdezte tőle: És a sírás? Szóval Lőrincünk hősiesen vette az akadályt (anyafarkas ügyesen terelte el gyermekünk figyelmét, míg apafarkas keményen szorított), bár a rotavírus elleni adagot meglehetős undorral nyelte be a pici. Ezt azért meg tudom érteni…

Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy további fordulatot jelentett életünkben a pénteki nap is. Egyrészt azért, mert megtanultuk, hogy az autó kulcsot nem hagyjuk az indítóban, másrészt mert azt is megtanultuk, hogy jó, ha van a közelben egy 140 kilós biztonsági őr. Történt ugyanis, hogy megérkezvén a nagyszülőknél töltendő 1,5 órára megtudtuk, hogy ha a kulcs az indítóban van, ellenben a csomagtartó nyitva, akkor az összes ajtó lezár. Lőrinc bent, mi kint. Szegény speciális-tudakozós kiscsaj, 2,5 perc után már nem volt haja, mert hát sürgetvén megszidtam egy kicsit miközben anyafarkas szorgosan rótta a köröket az autó körül (gondolom vudu jelleget látott ebben a feladatban, hátha megtör az átok és kinyílik az ajtó). Ekkor lépett a képbe (és a csomagtartóba) a látogatóba érkező biztonsági őr, aki miután megtudta, hogy Lőrincünk bent, mi pedig kint, nem sokat teketóriázott és öltönynadrágját nem kímélve méteres öklét beleverte a hátsó ülés támlájába. Az hogy péntek délután mit keresett kispesten egy BMW-t vezető öltönyös volt biztonsági őr, nem részletezném. Lényeg az, hogy a hátsó ülés, az ökölcsapással, az apatigris agynyomásával és az anyafarkas stersszszintjével egyenes arányban engedett. 

Tanulság: mindig legyen nálunk egy tartalékkulcs vagy egy 140 kilós biztonsági őr

Első újra itthon

Hát igen, hazahoztam őket végre, meg is telt rögtön a lakáshangzavarral, na meg a pelusos szemetes is. No de ne szaladjunk előre, hiszen először is ott volt a szépen megtervezett hazaút (megállunk úgy 4-szer, 5-ször szép lassacskán, gondoltam én). A rendszer ott dőlt föl először, amikor a határátkelést követően gyermekünk csak átfordult a másik oldalára, sebaj, majd következő benzinkút, ahol is kövér gázzal tovább haladtunk és ez még így történt minden esetben Zágrábig, amit elhagyván nagy nehezen Őurasága hajlandó volt kibilleni álomvilágából – a fene se bírja ezt hólyaggal.

Szóval Lőrincünk nem nagyon hátráltatott minket a hazautazásban ellenben az esővel, mely egészen zadarig kísért bennünket. Még jó, hogy rendszeresen cserélem az ablaktörlőket (ellentétben a Lajossal, aki 160 ezer km alatt egyszer sem cserélte le, ezzel veszélyeztetve mindenki életét, aki be merészeli tenni a lábát az autójába, és aki ezért most itt nyilvánosan is megemlíttetik). Az eső egyébként csak emiatt volt fontos.
És hogy az élet ne legyen magányos és unalmas, megérkezésünk után egy órácskával már fogadtuk is vendégeinket, Pubiékat, akik igaz csak egy éjszakára, de megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, és ezzel feljöttek a „Zadarban legtöbbet járt magyar” verseny büszke második helyére, megelőzvén az FB elnököt… Tiborc ebben verhetetlen.
Azóta az élet ismételten elkezdődött én dolgozom, Lőrincünk forgolódik (félig), Ágnesem pedig pakol: még 1 hétig ki, aztán meg be, merthogy terveink szerint megbudvásítjuk gyermekünk világát egy teljes hétre. B, nem P. Állítólag még meleg van és lehet fürdeni és napozni is. Alig várom már, hátha jobban sül el, mint az idei sziget és nem nyomom egy hétig utána az ágyat lázasan… Hawai

 Ja és bemutatnánk Matt Damont is, mai díszvendégünket:

Első hónap félig Lőrinctelenül

Született már bejegyzés IV. Orbán pápának köszönhetően (http://napfiverblog.blogspot.com/2010/06/elso-bon-jovi.html) , ezen szösszenet egy macska által félig majdnem megvakított törpenyúlnak köszönhető. Történt ugyanis, hogy a nagy szombati (nem nagyszombati) ámokfutásból (http://napfiverblog.blogspot.com/2010/09/elso-grillparty.html) kifelejtettem “Fülöp Király” meglátogatását. Azon a szombaton Marcsáéknál is volt egy hirtelen felindulásból elkövetett alvás (mert hát Lőrincünk ugye bárhol, bárkivel) ahol is a gyermek megláthatta volna a bevezetőben említett nyulat, aki azonban elmenekült az ágy alá, így ez elmaradt – most, ellenben láttunk például brokkolis quiche-t és korzikai fényképeket. Szóval ezt felejtettem ki, ráadásul mindezt Marcsa szülinapja előtt 2 nappal!

Azóta is rovom szorgosan a Budapest – Velence – Székesfehérvár – Zadar köröket, mely immáron szinte egy teljes hónapja tart és elvileg most szombaton ér véget. Történt ugyanis, hogy szabadságunkat követően Ágnesem és gyermekünk még egy-két hétig maradt volna Magyarországon, melyet megtoldott két héttel a hipotómia. Kezdő anyukáknak mondanám, hogy ez nem valami olyan dolog, amiért egy svéd orvos Nobel díjat kapott, hanem nemes egyszerűséggel a kölök túlságosan laza. Bizonyos körökben ez ugyan előny lenne, ilyen korban viszont nem jó, állítólag, mert nem alakul ki a helyes testtartás, mozgás és járás, szóval olyan lesz, mint az apja.

Ezt kivédendő a fentebb látható nagyfiút elvittük a gym-be. Ezt a helyieknek fejlesztettem ki, mert túlságosan sokáig tartott volna elmondani nekik, hogy mi is az a Dévényi Anna módszer. Szóval a gyerek már 1 hete gyúr és még egy hétig jár személyes edzőihez. Emiatt azonban a hét legalább 4/7-ben el vagyunk választva és még skype sincs, csak telefon, mármint Ágnesemmel, mert ugye Lőrinc szókincse még eléggé egyszerű. De a hétvégén már hozom is kis családomat ismételten haza (érdeklődő szemek megkereshetik a könnyen megjegyezhető Ulica Postrojbi Specijalne Policije utcácskát), vagy hova is?

Majd el felejtettem: észrevettétek a fenti képen a második fogacskát (katt, nagyít, nagyít, nagyít, nagyít, nagyít és már ott is van!)?

Első Zubics

Megjött az első fogacska! Nem véletlenül folyatta el Lőrincünk azt a Kupa folyónyi mennyiségű testnedvet az elmúlt hónapban...

Minderről személyesen szombat délután a Budai Bormustrán (vagy Lőrincmustrán?) lehet majd meggyőződni!

 

Első grillparty

Hát először azzal kezdeném, hogy a tegnapi nap fénypontja az volt, amikor a fiam a hordozható ágy négyzetrácsos hálóján keresztül rám mosolygott. Ezzel azért jól leírható a nap többi része…

Tibcsiék viszont nagyon jó kis girllparty-t rittyentettek 6 főre a hétvégén, igaz a kajamennyiség alapján lehettünk volna 18-an is, de legalább nem kellett szégyenkezniük a házigazdáknak, akiknek természetesen a világ legjobb kerti grilljét sikerült megszerezniük és ezúton felavatniuk is. Hamburger, hát hú….Ettünkittunkaluttunkmulattunkfürdettünketettunkalatattunkbeszélgettünkettünkittunk. Röviden.

Arra viszont kifejezetten büszkék voltunk mi, fiúk, hogy egy nagyon kemény fiú-lány kő-papír-ollót 2:1-re megnyervén megszereztük az aznap esti Lőrincfürdetési lehetőséget, a’la Backstreet Boys. Azaz megvolt az első csak faszifürdetés is, ahol mint az a képen is látható, mindenki jól megtalálta a saját szerepét (Lőrinc szemét különös tekintettel tessék elemezni), a lányok pedig a fürdőszobaajtó előtt sóhajtozhattak, hogy mi mindenről is maradtak ők le…Take that!

A cigánykodást pedig tökéjre fejlesztettük, melyben természetesen Lőrinc (mindenki gyermeke) is nagy segítséget nyújt nekünk, hiszen nem ágáll és nem is elégedetlenkedik, szimplán elfogadja sorsát. Tehát pénteken felpakoltuk Lőrincünket Velencéről, elvittük az Illés utcába, ahol aludtunk egyet. Utána átcuccoltunk a Sas hegyre, ahol aludtunk, nem is egyet, és csodáltuk a lábunk elé terülő kilátást. Elmentünk esküvőre a Hármas határ hegyre, ahol Lőrincünk meglepő módon a roppant hangos tánctér közepén szenderült mély álomba, néhány barátunk már-már hitetlenkedve rázta a fejét, hogy hát ez lehetetlen... Aztán meglátogattuk a nagyszülőket kispesten, ahol aludtunk, majd hirtelen felindulásból visszacuccoltunk Velencére, mindezt kevesebb mint 60 óra leforgása alatt. Még hogy kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba. Pihá!

A súlyzózást tisztelettel jelentem abbahagytam: ennyi cipekedés mellett minek?