Első újra itthon

Hát igen, hazahoztam őket végre, meg is telt rögtön a lakáshangzavarral, na meg a pelusos szemetes is. No de ne szaladjunk előre, hiszen először is ott volt a szépen megtervezett hazaút (megállunk úgy 4-szer, 5-ször szép lassacskán, gondoltam én). A rendszer ott dőlt föl először, amikor a határátkelést követően gyermekünk csak átfordult a másik oldalára, sebaj, majd következő benzinkút, ahol is kövér gázzal tovább haladtunk és ez még így történt minden esetben Zágrábig, amit elhagyván nagy nehezen Őurasága hajlandó volt kibilleni álomvilágából – a fene se bírja ezt hólyaggal.

Szóval Lőrincünk nem nagyon hátráltatott minket a hazautazásban ellenben az esővel, mely egészen zadarig kísért bennünket. Még jó, hogy rendszeresen cserélem az ablaktörlőket (ellentétben a Lajossal, aki 160 ezer km alatt egyszer sem cserélte le, ezzel veszélyeztetve mindenki életét, aki be merészeli tenni a lábát az autójába, és aki ezért most itt nyilvánosan is megemlíttetik). Az eső egyébként csak emiatt volt fontos.
És hogy az élet ne legyen magányos és unalmas, megérkezésünk után egy órácskával már fogadtuk is vendégeinket, Pubiékat, akik igaz csak egy éjszakára, de megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, és ezzel feljöttek a „Zadarban legtöbbet járt magyar” verseny büszke második helyére, megelőzvén az FB elnököt… Tiborc ebben verhetetlen.
Azóta az élet ismételten elkezdődött én dolgozom, Lőrincünk forgolódik (félig), Ágnesem pedig pakol: még 1 hétig ki, aztán meg be, merthogy terveink szerint megbudvásítjuk gyermekünk világát egy teljes hétre. B, nem P. Állítólag még meleg van és lehet fürdeni és napozni is. Alig várom már, hátha jobban sül el, mint az idei sziget és nem nyomom egy hétig utána az ágyat lázasan… Hawai

 Ja és bemutatnánk Matt Damont is, mai díszvendégünket: