Első Brinkmann

A cím tudatosan lett ily félrevezető, hiszen egyesek rögtön valami jól szituált klinikára asszociálnak majd, ahol egy Udo nevű pornószínész kettyintgeti a nővérkéket. Pedig…

Hol is kezdjem, hiszen már csaknem két hete nem történt semmilyen beírás. Voltak nálunk Robikáék, akik az esőnek köszönhetően, meglehetősen sok időt töltöttek szerény lakhelyünkön. Egy idő után azonban elmentek, az esővel együtt és itt maradtunk hármacskán, hogy felkészüljünk arra, amit olyannyira szeretünk:

Pakolni és cuccolni! Szerda este erre már meg is nyílt az újabb lehetőség, hiszen csütörtök délután már Dubrovnik felé robogtunk autónkkal. Lőrinc ismét hólyagfakasztó tempót diktált Boszniáig, amikor is végre megállhattunk. Sebaj a Kapetanova Kutyában (kapitány háza, gy.k.) kárpótolhattuk magunkat egy kis osztrigával…

Dubrovnikban érdekfeszítő prezentációt kellett tartanom, de a péntek késő délután már csak a miénk volt, melynek köszönhetően kicsit egyszerűbb volt másnap reggel ismét összecuccolni és nekiveselkedni a Fekete csúcsoknak és erdőknek! Azaz elindultunk Montenegróba, egy egyszerűnek hitt 120 km-es útra. Az út tényleg egyszerű lett volna, ha nem kell végig 40 km/h-val haladni lassan evickélő „testvéreink” mögött illetve, ha a Montenegrói határőrök nem éppen akkor veszik ki a 8 órakor kezdődő és 16:00-kor végződő kávészünetüket. A határátkelést azért a gyorsabb sorban így is sikerült 45 perc alatt abszolválnunk (mintegy 8 autó és 2 motoros…), hogy megérkezhessünk egy kicsit balkánabb, de kicsit melegebb tengerpartra.

Akik most nagyon utálni szeretnének bennünket, hát 25 fok volt délután és tűző napsütés, miközben a kajmakos-sonkás pogácsámat fogyasztottam, Lőrinc természetesen tejezett, Ágnesem meg fejezett. Engem lefelé mert az összes lehetséges etető közül képes voltam azt a helyet kipikkelni, melyben a székeknek nincsen karfájuk. Lehunyt szemmel surrantottam át egyet a szomszédéktól…

Apropó szomszéd. Budvában, merthogy jelenleg itt tanyázunk, ilyenünk nincs, ellenben a „szomszédban” van az óváros, de még fontosabb, hogy a Jadran, nevű csodálatos gyorsétterem. Gyorsétterem, mert a 89 pincér úgy pörgeti az asztalokat, hogy öröm nézni. Sokat elárul a helyről, hogy csak a bejáratnál 4 pingvin tessékeli befelé az arra szédelgő mindenféle nemzetiségű potenciális éhezőket. A hely továbbá arról ismeretes, hogy természetesen csak és kizárólag bosnyák eredetű prstaci kagylót lehet enni 20 ojróért. Hogy ez miért jó, hát arról, majd holnap vagy holnapután.