2010. november 22., hétfő

My name is Cezar, November Cezar

Csak egy rövidet kívánunk megosztani ma este lelkes Lőrinc-rajongóinkkal, mely tábor a holnapi naptól egész biztosan ugrásszerűen fog bővülni. Hölgyeim, jöhet a kényeztetés...

2010. november 19., péntek

Első becserkészés

Hogy szó ne érhesse a ház elejét, gyorsan leszögezzük: az alábbiakban bemutatásra kerülő mobilbecserkészési mutatvány egészében, illetve minden részletében is Lőrincünk saját bejáratú fejlesztése. Tekintettel arra, hogy ma éjszaka érkezik Berzsián nagymester, reményeink szerint a lelkes kisdiák további remek fogásokat fog elsajátítani a közeljövőben.

Ma egyébként igazi fiús estét csaptak a család férfitagjai. A program részét képezték többek között egy sült gesztenye-vadászattal egybekötött óvárosi séta, egy röpke beszélgetés Kulisics doktorúrral (akiről blogunk legelején már esett szó), az estebédet megszemélyesítő alma-körte-krumpli kombó eltűntetése, és hol van még a lefekvés…..
Apropó alvás. Ma viccesre sikerült az ébredés. Az éjszaka a szokásosnál kicsit mozgalmasabb volt, melynek megfelelően anyafarkas több ízben is átvándorolt a szomszéd szobában elszállásolt gyermekhez, minden esetben szorgalmasan csekkolva az immáron kb. tizenkettedik évét taposó vekkert. A legutolsó riasztás negyed öt körül történt, viszont se a hátsimi, se a ringató billegés, se a csitítgatás, illetve ezen akciók semmilyen permutációja nem hozott pár perces nyugalomnál nagyobb sikert. Szóval anyafarkas értvén a szóból már nem is próbálkozott visszatérni saját fekhelyére, hogy mielőbb tudjon reagálni az újabb Lőrinckurjantásra. És hát ilyenkor az ember gondolkozik ahogy ott ül a gyermeke ágya mellett….és a hajnali tompultságon egyszer csak átszűrődött a fény. Kettő is. A napé is meg a megértés fénye is: télen ugye ritkán kel a nap fél ötkor. És szerencsére Lőrincünk is. Az órában kicseréltük az elemet. 

2010. november 18., csütörtök

Első betegség

Bizony már ezen is túl vagyunk. Történt ugyanis, hogy múlt hétvégén össznépi bandázás került meghirdetésre, ahol a vendéglátó kolléga által prezentált másfél éves kissrácon (Luka) kívül megjelent még a nála két hónappal fiatalabb Sara, továbbá Lőrincünk. Mint ahogy az utólag kiderült a gyermekek anyukáin kívül megbújt még a vendégseregben néhány milliárd vírusos kórokozó is, igen vehemens étvággyal. Luka legény sűrített menetrendben közlekedő tüsszögései révén a ragadozó banda sajnos eljutott a finom falatnak bizonyuló Lőrincünkhöz is, melynek következtében gyermekünk átesett a tűzkeresztségen. Végtelenített körben zajló tüsszögés, orrfolyás, letörlés, fejelfordításos menekülés, orrszívás, homeobogyóbelediktálás következett. De aztán ahogy jött úgy el is ment. Lőrincünk nem bánt kesztyűs kézzel a betolakodókkal.
A jelen sorokat pöntyögő anyafarkas meg csak abban reménykedik, hogy nem elhamarkodott múlt időben beszélni a dologról…..

2010. november 8., hétfő

Első légyott

Helyszín: Zágráb, baráti közelségű erdőkkel
Főszereplők:
·         Lőrinc, a szőke, kékszemű, hatfogú lovag (blogunk központi hőse, aki a banánt inkább nem is kedveli) és
·         Zora, a három hónapos, fürtös hajkoronájú csábító úrhölgy
Mellékszereplők: 
    a főszereplők közvetlen felmenői, továbbá 
    két műanyag, de mégis felbecsülhetetlen értéket megtestesítő rókacica

Első szín: könnyed ismerkedő társalkodás


 Második szín: kilovaglás a természet mély avarral megáldott lágy ölére

 
Harmadik szín: a közös érdeklődési pontok megtalálása


Negyedik szín: a családi kötelékek ápolása

 
  Ötödik szín: némi ropogtatnivaló elfogyasztása

  
Hatodik szín: az érzelmek immáron megfékezhetetlen áradása

2010. november 1., hétfő

Első singstar


Hát látván, hogy testvérblogjaink belustultak, hirtelen felindulásból mi azért közzé teszünk ezt-azt. Például a tényt, hogy most hétvégén Lőrincünk a szokásosnál nagyobb figyelemben részesült, mivel uncsitesóival együtt töltötte ezt a meglehetősen jugós hétvégét. 


Az erős szél miatt nagyrészt a lakásban teleltünk, ez azonban segített nekünk elővenni a beporosodott Playstation-t és a Singstar CD-t, melyet Lőrincünk különös szeretettel fogadott. Ahogy arról a mellékelt dokumetáció is tanúskodik: a gyereknek van hallása és tudja mire való a mikrofon...

A hétvége eseményeihez tartozik, hogy míg anyafarkas vizsgálatra ment, mi a város felé indultunk halat venni. A történet itt ismét apafarkas központúvá válik, ugyanis a következő tapasztalatokat szereztem azon mintegy 3,5 perc alatt, amíg kedvesem megvizsgáltatotódott:

1. Az előkészületek komoly koncentrációt igényelnek. Ha ezen pillanatokban a kissé görcsös szülőt telefonon megzavarják figyelemelterelő családtagok, hát Lőrincünk hosszútávú hátrányos helyzetbe kerülhet, többek között a pelus, tartalékpulcsi, pléd, kabát, játékok és seggkence maradt itthon... Ha pakolok, ne tessék zaklatni! (mielőtt bárki megkérdezné, nem, Lőrincemet azért magammal vittem).

2. Anyafarkast immáron teljes mértékben meg tudom érteni. Az óváros csupán 500 m-re van, mely babakocsival is csupán 6-8 perc, ez alatt az idő alatt azonban jelentősen meg tudott növekedni az ősz hajszálak száma az egyszeri édesapán az ott kószáló gondolatok miatt: "Miért ordít az a 6 éves, amikor Lőrinc alszik?", "A kukás autó éppen itt?", "Fékezz már le!", "Ez a tehén se tud arrébb menni?", "Itt mindig ekkora zaj van?", "Vajon nem fázik meg a szélben?", "Hogy ez is most miért kiabál?".
Egyébként jól alakul a hozzátáplálás. Eddig az alma-barack-körte-szilva továbbá répa/cékla/sütőtök különféle permutációit próbáltuk, és ha Lőrincünk éhes, hát szívesen falatozik, ha nem, akkor szimplán kiveri a kezünkből a kanalat. Általában kalimpálással jelzi, hogy köszöni szépen, de nem kér többet, illetve, hogy most átmenetileg játszana egy kicsit, vagy csak éppen most ilyenje van... ilyenkor vár/mosolyog/grimaszol/beszél/énekel az etető személy aztán egy taek-won-do-s lefogással még betuszkol 3 kanálnyi pempőt és ha nem jól találta el az időzítést, töröl (falat, földet, arcot, orrlukat, mikor-hogy). A barack nem jön ki a ruhákból nekünk se... 



Aki ellenben azonnal nem kezd el jól viselkedni, arra ráeresztjük a VérLőrincet! (mivel a jelenség nagyon ritka, már-már a világ nyolcadik csodájaként emlegetik, ezért most csak egy gyors, kicsit homályos fotót sikerült a lényről készítenünk).