Hát látván, hogy testvérblogjaink belustultak, hirtelen felindulásból mi azért közzé teszünk ezt-azt. Például a tényt, hogy most hétvégén Lőrincünk a szokásosnál nagyobb figyelemben részesült, mivel uncsitesóival együtt töltötte ezt a meglehetősen jugós hétvégét.
Az erős szél miatt nagyrészt a lakásban teleltünk, ez azonban segített nekünk elővenni a beporosodott Playstation-t és a Singstar CD-t, melyet Lőrincünk különös szeretettel fogadott. Ahogy arról a mellékelt dokumetáció is tanúskodik: a gyereknek van hallása és tudja mire való a mikrofon...
A hétvége eseményeihez tartozik, hogy míg anyafarkas vizsgálatra ment, mi a város felé indultunk halat venni. A történet itt ismét apafarkas központúvá válik, ugyanis a következő tapasztalatokat szereztem azon mintegy 3,5 perc alatt, amíg kedvesem megvizsgáltatotódott:
1. Az előkészületek komoly koncentrációt igényelnek. Ha ezen pillanatokban a kissé görcsös szülőt telefonon megzavarják figyelemelterelő családtagok, hát Lőrincünk hosszútávú hátrányos helyzetbe kerülhet, többek között a pelus, tartalékpulcsi, pléd, kabát, játékok és seggkence maradt itthon... Ha pakolok, ne tessék zaklatni! (mielőtt bárki megkérdezné, nem, Lőrincemet azért magammal vittem).
2. Anyafarkast immáron teljes mértékben meg tudom érteni. Az óváros csupán 500 m-re van, mely babakocsival is csupán 6-8 perc, ez alatt az idő alatt azonban jelentősen meg tudott növekedni az ősz hajszálak száma az egyszeri édesapán az ott kószáló gondolatok miatt: "Miért ordít az a 6 éves, amikor Lőrinc alszik?", "A kukás autó éppen itt?", "Fékezz már le!", "Ez a tehén se tud arrébb menni?", "Itt mindig ekkora zaj van?", "Vajon nem fázik meg a szélben?", "Hogy ez is most miért kiabál?".
Egyébként jól alakul a hozzátáplálás. Eddig az alma-barack-körte-szilva továbbá répa/cékla/sütőtök különféle permutációit próbáltuk, és ha Lőrincünk éhes, hát szívesen falatozik, ha nem, akkor szimplán kiveri a kezünkből a kanalat. Általában kalimpálással jelzi, hogy köszöni szépen, de nem kér többet, illetve, hogy most átmenetileg játszana egy kicsit, vagy csak éppen most ilyenje van... ilyenkor vár/mosolyog/grimaszol/beszél/énekel az etető személy aztán egy taek-won-do-s lefogással még betuszkol 3 kanálnyi pempőt és ha nem jól találta el az időzítést, töröl (falat, földet, arcot, orrlukat, mikor-hogy). A barack nem jön ki a ruhákból nekünk se... Aki ellenben azonnal nem kezd el jól viselkedni, arra ráeresztjük a VérLőrincet! (mivel a jelenség nagyon ritka, már-már a világ nyolcadik csodájaként emlegetik, ezért most csak egy gyors, kicsit homályos fotót sikerült a lényről készítenünk).
Nagyon jo fejek vagytok, jo lehetett uncsitesozni, en is szeretnek uncsitesozni meg Lorincezni, mert a rokoni fokot vele nem vagom:)annyira edes, ugy ertem remiszto ez a ceklas kep, erzi is, hogy hogy kell nezni:)
VálaszTörlésnem baj, szep volt Balazs, nem a pelus a lenyeg, hanem a kiskrapek:)
puszi
Szia Collie! Remélem, nem valami nyálas Bon Jovi-t nyomtatok a Singstar-on, hogy a gyermek ízlése már ily zsenge korban vakvágányra fusson.
VálaszTörlés