Első rockergyerek

Mi is kell ahhoz, hogy valaki igazán rockerré váljon. Nos először is szükség van a headbang kifejlesztésére, ezt mondjuk egy 9 hónapostól még nehéz elvárni. Ellenben ami kivitelezhető, az a kézlengetés enyhén előretolt felsőkarral, ritmusra rugózás, a pogó, a zenével való együttélés (ordítás) és a tömegen való áttolás... előtte azonban itt van a spenótvámpír:

No, de hogy betűim ne feledjem, az egész úgy kezdődött, hogy még Pre-Ágikus időszakomban úgy gondoltam, hogy nincs is annál jobb és (fül)fájdalmasabb ajándék nővéreméknek, mint a gyerekszintetizátor a következő funciókkal egy mintegy 60 cm-es műanyag eszközön: 8 (azaz nyolc) darab állathang, including elephant, erős hangot kiadó billentyűzetű és csörgő telefon, valamint egy teljes skálát bíró szintetizátor, beépített rocker szólóval. Miután keresztfiam ezen remek szerkezetnek köszönhetően megritkította édesapja fejszőrzetét, nővéremnek pedig szintén megritkult az amúgy sem dús sövénye, úgy döntöttek, hogy mivel az "eszköz" lemerült, elrakják a sufni legeldugottabb zugába, csak azért hogy a kellő pillanatban elővegyék. Hát jelentem elővették!

No, Lőrincünk pedig megtalálta a rockerszólót, a következő eredménnyel: figyelem, videó csak kemény idegzetűeknek kézlengetéssel, ritmusos rugózással, sikollyal, pogóval, ahogy azt kell!

Aces hiiiiggggghhhhhh!