Barcelona, Barcelona

Történetesen Lőrincünk első repülőútja egybeesett a Croatia Airlines első repülőútjának 20. évfordulójával. Ennek örömére a habitat apartments, akinél szállásunkat foglaltuk, de ezt nem ajánljuk senki másnak, megajándékozott 2, azaz kettő darab ingyen éjszakával a fent említett városban. Ehhez nem kellett mást tennünk, csak megérkezésünkkor néhány fél óra ordítást követően tudomásul venni, hogy az apartman, amit lefoglaltunk, hát minden csak nem üres. 

Ellenben találtak nekünk egy kiváló másik lehetőséget a belvárosban, ahonnan aztán 2 nap után átköltözhetünk. Lőrincünk azt mondta, hogy neki a híd alatt is jó már, csak 8 óra fele induljunk valami ágy felé, mely aztán annyira megtetszett nekünk, hogy maradni is akarunk rögtön. Miután a fent említett kiváló szállásfoglaló cég megerősítette, hogy igen maradhatunk, az akkor már jól ismert problémamegoldó Alberto hívott fel ismét, hogy na mégsem, de adnak még egy ingyen éjszakát, csak költözzünk már át. Más lehetőség nem lévén (a lovacskázáson tól) 

hát átköltöztünk, mert pakolni azt jó, de ha már úgyis benne van a bugi a lábunkban és egyébként sincs meleg víz, hát átköltöztünk még egyszer, igaz ekkor már csak a 2-ról a 3. emeletre. We were looking forward to…

 Lőrincünk, egy teljes malaccombbal a gyomrában (azt kapta a csigák nevű étteremben mindezt sztoikus nyugalommal tűrte, bár úgy hiszem az „erő volt ezzel”

 Aztán persze letudtuk a kötelező programokat: voltunk a Park Güel-ben, 

és Monserattban is:

 A vonatút teljesen kezelhető volt, sok-sok ismeretlen szórakoztatta Lőrincet, aki mindenkire böcsülettel vissza is vigyorgott. A vonatozás tudományát aztán Sitges felé tovább mélyítettük, ekkor már profi módon nem engedtük az idegeneket vicsorogni, amit Lőrincünk egy jó órás szuszival hálált meg. No meg egy jó kis tengerparti sétával, fürdővel és uszival.

 Aztán persze Lőrincünk a Sagrada Familia lépcsősorait is magáévá tette és bár rászóltak, hogy ez egy katedrális, gurgulázása nem hagyott alább. Valószínűleg az oszloperdő legalább annyira elbűvölte mint Ágnesemet, vagy mint a nyuszi, melyet másnap fogyasztott el egyes-egyedül egy kis véreshurkás csigával leöblítve.

Kulináris élvezeteket tekintve amúgy Lőrincünk a csigán és a véreshurkán túl azért tolt rendes kaját is, egyrészt Ágnesem minden reggel fáradságot és kölest nem kímélve kitartóan főzögettt őfelségének, másrészt a tapas bárok mellett nem mehettünk el a nélkül, hogy egy kis pan a tomaquet, csülköt, kacsát, articsókát vagy a fentebb említett nyúl/csiga kombót ne osszuk meg csemeténkkel. 

A legnagyobb flash azonban gyermekünk számára az akvárium volt: egyrészt mert előtte lehetett lovacskázni, másrészt meg azért a haverok…