Az idei télen csak egyszer kellett magunkra ölteni a hótaposó csizmáinkat. Az ötlet, hogy menjünk szánkózni elég hirtelen jött. Reggel 10-kor még nem tudtuk, hogy 11-kor már az autóban ülünk majd egy frissen vásárolt szánkó társaságában Lika felé tartva. Nagy felkészültségünkben a fényképezőgépet ugyan elvittük magunkkal, de az bizony egy fénykép után széttárta karjait, mondván, hogy sorry srácok, lemerültem.
Mindegy, az egyetlen fényképen jól látszik kis barátunk Luka, illetve az apukája is. Egy kicsit még messzebb, háttal pedig Lőrinc "pózol". Számára nagyon jó kis nap volt, jégcsapnyalogatással, szánkózással és hóemberépítéssel. Zora viszont köszönte szépen, de nem szimpatizált a hideg és számára térdig érő hóval, ő inkább a tyúkocskákra meg a pár napos báránykákra fókuszált, de még jobban a házigazda néni által rittyentett frissen sütött fánkokra.
Mindegy, az egyetlen fényképen jól látszik kis barátunk Luka, illetve az apukája is. Egy kicsit még messzebb, háttal pedig Lőrinc "pózol". Számára nagyon jó kis nap volt, jégcsapnyalogatással, szánkózással és hóemberépítéssel. Zora viszont köszönte szépen, de nem szimpatizált a hideg és számára térdig érő hóval, ő inkább a tyúkocskákra meg a pár napos báránykákra fókuszált, de még jobban a házigazda néni által rittyentett frissen sütött fánkokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése