Első egynapos kirándulás Björkkel

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hálás leszek a munkaadómnak, de most tényleg el kell ismernem, hogy a beszerezési igazgató iszonyatosan jófej, mert jóváhagyta, hogy csaknem 5 év, egy teljes lízingszerződés és 170 ezer km problémamentes szolgálat után, Börni lecserélődjön és helyét átvegye Björk (Ice-Björk). Ki kellett próbálni....

Lőrincünk a magasépítésű csomagtartót szerette a legjobban, mert ott könnyen tisztába lehet tenni, de ezt nem fényképeztük le sajnos. Ellenben azt igen, amint a hulló elsárgult levelek között mókázik.

Illetve azt is, ahogy a szülőkkel együtt tyukozik a Krka-i vízesés előtt.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy mivel Lőrincünk mindenhol tud aludni, ezért most a vízesés zajában a híd közepén szenderült mély álomra.

Ezen idilli képet azonban először a piros, majd a sárga, a narancssárga és végül a zöld sapkás ovicsoport rontotta el, mindegyikük felétlenül szükségét érezvén annak, hogy a babakocsi mellett megálljon, lenézzen, ordítson egyet ("Né' Ha'"), majd mint aki jólvégezte dolgát, még búcsúzóul belerúgjon egyet a babakocsiba. Itt jöhetne is egy jó kis anyafarkasos történet, de jelen esetben apafarkas volt az, aki egyenként, "hajde-hajde" mondások közepette továbbrántotta a 4-6 éves nebulókat a babkocsi mellől, miután egyértelművé vált számára, hogy a gyerekek mellé rendelt, enyhén pöfékelő tanársereg nem lesz képes önmaga a diákszázad hídon való akadálymentes átvezérlésére.

Az időnek és a minket meg nem látogató vacsoracsata vendégeknek köszönhetően végig sütött a nap, úgyhogy a hajókázás sem esett nehezünkre. Krka szép ősszel, no, szóval megünnepeltük egy krokodil-kergetéssel és egy teknősevéssel.