Priceless

Vannak pillanatok az életben, melyek megörökítése fontos. Ilyenek például azon fényképek, melyeket a kedves fél boldogan fog mutogatni minden kedves ismerősének, úgy is mint copy-paste:

Illetve ugyanez kicsit aktívabban, bár a két fénykép között olyan 3 óra víziegérség biztos eltelt. Merthogy Lőrincünk nehezen mászik bele a vízbe, de ha egyszer belejut akkor aztán morcos apa legyen a talpán, aki kirobbantja. Valószínűleg így mutálódhattak annó a bálnák és a delfinek is: a lökött majmai nem másztak ki a vízből.

Egyébként sokat kertészkedtünk, mármint inkább a hős ősök, míg mi csemetéinket aprítottuk bele az ágyikóba, mely mióta Lőrinc mesét követel igencsak meghosszabbodott. Szerencsére a mesék nem túl bonyolultak, ma például az alapsztori az volt, hogy a nyuszinak hiába mondta az anyukája, hogy vegyen nyuszittapancsot, mert hideg van, az nem hallgatott rá, kiment futkosni, de gyorsan rájött hogy "hihe" van és az anyukájának igaza volt...

Fürdünk, kiihhh-hhhüüüü, kávézgatunk

Nos az élet ismételten visszatért a régi kerékvágásba, hiszen ma a 2 éves és az immáron 2. hetét csapkodó gyermekeinkkel (valamint egy 71 éves kiskorúval) tiszteletünket tettük a Donat kávézóban, mely méltán híres szerte e világon, de Zadarban és Horvátországban biztosan (pár éve megkapta "A Fagyi" címet a helyi Népszabitól).

Zora jól alszik, nappal mindenképp, 

bár a 34 fok árnyékban őt is megviseli, ilyenkor nincs más lehetőség, mint egy jó kis hancúr a tesóval. 

A 34 fok az apán izzadságcseppeket Zorán pedig melegkiütéseket okoz, miközben már-már kezdem úgy érezni, hogy három másik Darth Vaderrel élek egy fedél alatt - mindenki csak piheg. Szóval ezért is költöztünk el egy kellemesebb helyre, hol Bambi is kapható.

Végezetül pedig, egy kis intermezzo: 
If you strip away the myth from the man you will see where we all soon will be

You've started to believe
The things they say of you...

Fogadtatás

Kilépve a szülészet ajtaján a világ hirtelen újra pezsegni kezdett. Lőrinc boldogan fészkelte be magát Anya ölébe, aztán érdeklődve fordult Zora felé is.

Megjelentek a tejfakasztó team hősei is, akiknek áldozatos és eredményes munkájáért mindannyian nagyon hálásak vagyunk.

Menetkészen

Vasárnap aztán eljött a kórházból való hazatérés napja. Anya izgatottan pakolta össze az ágyra minden cuccát. A csomag a bevonulásos táskák tartalmához képest egy csodálatos kiegészítést kapott...

Üzenet a doktor bácsinak

A gyermekorvos az első vizsgálat során egy olyan kérdést tett fel, amitől a hírhedten naiv Anya dobott egy hátast: "Ez a sebhely vajon egy hosszú-körmös arcvakarás eredménye vagy inkább a császármetszésé?"
Véletlenül sem gondoltam volna, hogy a második egy reális opció. A legelső fényképek bizonyítéka alapján aztán végül megerősítést nyert, hogy a műtétet végző doktor bácsi kése bizony kicsit vastagon fogott. 
Összességében szerencsés a helyzet, mert a sebhely már most majdnem teljesen eltűnt, de azért Zora ezúton is szeretné tudatni saját és családunk egybehangzó véleményét az üggyel kapcsolatban:

I-phone archív

Találtunk Balázs telefonján egy-két portrét a két fiú önálló május végi / június eleji portyázásairól. Íme hát:

 HOPPPP!

Zora:sárgaság 1:0

Nos kedveskéim, úgy néz ki, hogy a legifjabb Békeffy bizony nemcsak szép, de erős is. Az egy dolog, hogy 10 percesen hason megemelte a fejét és körbenézett, no de a sárgaságnak sem engedett. Ennek megfelelően holnap már ki is engedik és figyelembe véve, hogy nővérkém még 10 napot töltött az orvostudomány bölcsőjében, igencsak szép teljesítmény.

Egyre inkább hasonlít Lőrincre is és mivel Lőrinc egyesek szerint rám hasonlít, ezért a középkori apa általi elfogadási problémákat elkerülte a kiscsaj. Ami pedig az evést illeti: kicsit több mint 200 g-ot veszített a testsúlyából, melyet egyértelműen a tejfakasztók gyatra teljesítményének lehet betudni. No de amikor a nővérke azt mondta, hogy enni kell, hát alvás közben is betolt 30 g-nyit. A taigetos-t is elkerülte volna. Mike Tyson-nak meg annyi...

Lőrinccel mindeközben hivatalosan is megnyitottuk a strandszezont, a délelőtt programja ugyanis homokozás, fürdés, napozás, csúszdázás, hintázás és békakiterülés voltak. Anya hiányzik...

Első nap az isiben

Nos, Zora immáron 29 órája és 35 perce van közöttünk és teszi fényesebbé mindennapjainkat. Az nem elég, hogy immáron apa szeme fénye (természetesen Lőrincünkkel együtt), de minden tudni való funkciót, mármint életkorára jellemző funkciót, tökéletesen elsajátított: megvolt a kaka, a szopi, az alvás és a mosoly is. Természetesen apára is, egyet. Nos a mosoly valahogy így néz ki:

A szerencsésebbek persze ilyenben is részesülhetnek (ha valaki visszatekeri a blogot tavaly előtt áprilisra, meglehetős hasonlóságot vélhet felfedezni):

Ági is jól van, mármint amennyire a körülmények engedik. Apropó körülmények: némi protekciónak köszönhetően még sikerült a szülészeten helyet kapnunk, a kapcsolatok nélkül érkezőknek ugyanis már csak a spártai nőgyógyászaton adnak helyet (gyerek a földszinten, anyuka a másodikon). No, a kevésbé fényes az a 4 iker-fiúgyermek, melyeket két különböző anyukával szintén a 2-es szobában szállásoltak el. Eddig még nem volt kánon, remélem ma este sem választanak ki valami Bartókot, mert különben holnap nem tudok ilyet posztolni:

Ilyet azért még csak-csak:

Lőrincünk ez alatt az idő alatt köszöni szépen szintén jól van, nagymamai ellátásban és nagypapai felvigyázásban. Az utóbbi aktív sétát és játszóterezést, míg az előbbi dupla adag marhapörkölt élvezetét takarja. A dupla adag az én dupla adagom... Dokumentáció nem készült

Első Zora

Nos, nyájas olvasóim, visszatértem. Ennek egy egyszerű oka van: bár Zora tegnap azt üzente, hogy jó még odabent, majd mosolygott rá, ma már rájött, hogy mégiscsak jobb ezt inkább az apja kezében megtenni. Kétszer is... természetesen mint a fagyi a szaharában....
Ági és Zora is jól vannak, bár a 13 óra mindkettejüket megviselte egy kicsit, no magamról most inkább egy szót se, majd csak ha megértő fülekre találok. De hát mi csak ezt tudjuk: 14-én, 3.6 kg-s gyermeket hozni a világra, most 53 cm-rel. Imhol pedig a csemete mielőtt megtudta:

hogy a horvátok döntetlent játszottak az olaszokkal az EB-n, aminek most örülünk. Csak kicsit kevésbé mint a jobb cicinek...

Helló mindenkinek

Itt bent minden szép és jó, úgyhogy még maradok picit... üzente a mai vizsgálaton Zora.

Újra mederben

A hétvégén végre újra úgy néztünk ki és viselkedtünk mint egy normális család. A kínlódásos kimerüléses betegségnek vége (kopp-kopp), a fúrás-faragás-pakolás-takarítás ördögi körei elcsitultak és a legtöbb ami a közelmúlt költözésére utalt, az a Baumax-kirándulás volt, melynek eredményeképp már van pihenőágyunk is a tetőteraszon.
Zora lányunk továbbra is türelmesen várja, hogy eljöjjön az ő színpadra lépésének ideje, bár minden orvosi számítás szerint a határidő holnap lejár.
Amíg ti is türelmesen várjátok a nagy hírekkel való jelentkezésünket, szórakoztatásul jöjjön egy-két fénykép fiunk valószínűleg utolsó egyedüli gyermekként töltött hétvégéjéről...