Nos, Zora immáron 29 órája és 35 perce van közöttünk és teszi fényesebbé mindennapjainkat. Az nem elég, hogy immáron apa szeme fénye (természetesen Lőrincünkkel együtt), de minden tudni való funkciót, mármint életkorára jellemző funkciót, tökéletesen elsajátított: megvolt a kaka, a szopi, az alvás és a mosoly is. Természetesen apára is, egyet. Nos a mosoly valahogy így néz ki:
A szerencsésebbek persze ilyenben is részesülhetnek (ha valaki visszatekeri a blogot tavaly előtt áprilisra, meglehetős hasonlóságot vélhet felfedezni):
Ági is jól van, mármint amennyire a körülmények engedik. Apropó körülmények: némi protekciónak köszönhetően még sikerült a szülészeten helyet kapnunk, a kapcsolatok nélkül érkezőknek ugyanis már csak a spártai nőgyógyászaton adnak helyet (gyerek a földszinten, anyuka a másodikon). No, a kevésbé fényes az a 4 iker-fiúgyermek, melyeket két különböző anyukával szintén a 2-es szobában szállásoltak el. Eddig még nem volt kánon, remélem ma este sem választanak ki valami Bartókot, mert különben holnap nem tudok ilyet posztolni:
Ilyet azért még csak-csak:
Lőrincünk ez alatt az idő alatt köszöni szépen szintén jól van, nagymamai ellátásban és nagypapai felvigyázásban. Az utóbbi aktív sétát és játszóterezést, míg az előbbi dupla adag marhapörkölt élvezetét takarja. A dupla adag az én dupla adagom... Dokumentáció nem készült
gyönyörű kislányos mosoly, majd pedig a szemráncolós apa mit csinálsz nézés:)sokszor puszilunk mindenkit:)
VálaszTörlés