Régen jelentkeztünk utoljára, mea culpa. Mentségünkre legyen mondva, hogy ismét nem egyszerű hetek állnak mögöttünk. Egyrészt, Berzsián mester, bár járni nem tanította meg Lőrincünket, ellenben sikítani annál inkább, de ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval itt voltak egy hétig Berzsiánék, amiről én személy szerint nem tudok sokat mesélni, merthogy én viszont nem voltam itt. Amikor Berzsiánék eltávoztak, vele együtt kis családom is útra kelt, és mintegy 10 óra leforgása alatt teljesítették is a távot Székesfehérvárig. No, nem azért, mert elfelejtettek volna vezetni, hanem mert a hó, illetve az ónos, a havas és a jeges esők felváltva ontották magukból az égi áldást, mert miért is ne. Lényeg, hogy szerencsésen megérkeztek és házi hősünk ezt egy nyekkenés nélkül bírta az utat. Hát hiába, a vér nem válik vízzé…
Na erről a hétről meg azért nem tudok sokat mesélni, mert én Zadar/Zágrábban, míg családom Székesfehérvár – Nagykovácsi – Budapest – Velence tengely valamelyik állomásán tartózkodtak és sokat tornáztak. Az mindenesetre biztos, hogy minden nagyszülő nagyon élvezte az ezidőtájt esedékes népsportot, az unokafogást. Azt hiszem Lőrincünk is.
Hogy legyen valami közös élményünk is, ma végre együtt jöttünk haza a 14 fokos lakásba, amely már megjavult 22-re, ellentétben a mosogatócsapunkkal, mely egy fülhasogató üvöltéssel örült meg érkezésünknek és egyben köszönve szépen eddigi lehetőségeit utolsóként még lihegett egy kicsit, majd végleg feladta működését. Miután a gépeket, az erkélyajtókat, a légkondi-berendezést, a bojlert kicseréltettük a vízvezetékrendszert pedig többszörösen helyrepofoztattuk, ez már igazán csekélység egy újépítésű lakásban, nemde?
Ja a sikítás, hát az nincs meg videón, de ehhez hasonlítható:
ugyan mar, kerem szepen a falak meg allnak, nincs ok a panaszra:)hallottuk milyen ugyes ez a nagyfiu, karacsonykor remelem eloben is bemutatja nekunk:)puszi
VálaszTörlés