Mi másról is lehetne ilyentájt írni, mint a karácsonyról, mely Lőrincünknek az első volt. Azt, ha lehet nem sorolnám fel, hogy ki mindenki milyen ajándékráradatban részesítette főhősünket, hiszen egyrészt senki nem olvasna végig 6 oldalnyi listát, másrészt a fene se ír most le 6 oldalnyi listát. Egy-egy fontosabb elem, mint pl a semmire sem és ezért mindenre jó bilibó úgyis szerepel majd a képeken.
Fontosabbnak tartanám kiemelni inkább a Lőrincünk által készített karácsonyi ajándékot, mely nem más mint a gondosan előkészített és jó alaposan begyakorolt mászás. Merthogy A Cézár (ld. http://napfiverblog.blogspot.com/2010/11/my-name-is-cezar-november-cezar.html) az első pár bizonytalan, de tudatos mászáslépéssel éppen Szenteste ajándékozott meg bennünket. Lehet, hogy ennyire tetszett neki a bilibó vagy csak a sok-sok testedzés ért be mostanra?
Apropó testedzés. Lőrincünk a Schwarzenegger-i vonalat követi, azaz fehérjedús táplálást követően szálkásít. Ez abból áll, hogy egy nagy tányér brokkolis kukoricakása elfogyasztása után képes még letolni egy körte-alma desszertet, majd ezek után arra kényszeríteni fülcsiklandozó kacagásával ősét, hogy vagy 25-ször a magasba dobja. Mondtam én, hogy kit szálkásít? No így karácsony után rám is fér...
Lőrincünk is belehúzott: a mászás mellett már meghódította a csomolungmát is: így neveztem el a nappali és étkező közötti két lépcsőfokot. A határ a csillagos ég...no meg a Surjányi utca: addig sétáltunk ma délután!
jujj de szupik ezek a kepek, nagy zsivany vagy Lorinc az mar egyszer biztos:)es persze csudi ugyes, bar a lepcsore maszast mar szemelyesen nem lathattuk csak aradozva meseltek a telefonba, de a maszas az fantasztikus elmenyt biztositott kis krampusz!
VálaszTörléspuszi