Első horkantás

Először is sok szeretettel szeretnénk köszönteni Lőrincünk blogjának 14. hivatalos követőjét, kinek arcképe a jobb felső sarokban díszeleg. Másrészt némi magyarázattal tartozom a cím végett: szóval aki ismer, az tudja, hogy nem nagyon csípem a szagokat. Genetikailag belémkódolva. Azt is tudni kell, hogy ha az ember gyermeke elkezd húst enni, hát az beindítja a bélbaktériumokat. Szóval ma este kb 18:30 kor pelenkázás közben életemben először felhorkantottam. A nyuszi aranyos, de nem Lőrinc által feldolgozva.

Lőrinc mellesleg nagyon szereti az ünnepeket. Karácsonykor kezdett el mászni és Szilveszterkor ült le először teljesen magától. Azt ezek alapján nem tudni, hogy az állami vagy vallási ünnepeket (és azt sem, hogy a horvátot vagy a magyart) szereti e jobban a nagy események véghezviteléhez, így azt sem lehet még sejteni, hogy március 15-én vagy pedig húsvétkor kezd e majd el járni. Felállni már felállt. Ma, pedig vízöntő már elmúlt...

Mondhattuk volna címként azt is, hogy első inga, hiszen én ingázom Zadar-Budapest között, míg családom nagyobbik fele Székesfehérvár és Budapest között teszi ezt legalább hetente kétszer. Továbbra is tornázunk ugyanis (én Zadarban, Lőrincék itt), melynek fentebb láthatóan meg is vannak az eredményei: a csomolungma megmászása immáron standard tevékenységgé silányult, sőt már lefelé tanul menni Lőrincünk a lépcsőn, illetve a karácsonykor még bevehetetlennek hitt nappali-cica távolság (kb 10m) rutinná fajult és általában a cica erőteljes megtépésével és szőrvesztésével végződik. A 70 cm-en, illetve az alatt lévő tárgyak pedig már nem jelenthetnek akadályt a gyermeknek, különös tekintettel kábelek, elektromos eszközök, laptopok és digitális képkeretek vannak fokozott veszélyben, ha Lőrinc nekiveselkedik és feltérdel.

Voltunk még egy meglepetés helyen is, azért meglepetés mert egyrészt, még nem tudjuk hogy sült el, másrészt mert annak folyamánya, amit elkövettünk itt is látható lesz majd, így nem rohannék nagyon előre.