Első karácsony

Mi másról is lehetne ilyentájt írni, mint a karácsonyról, mely Lőrincünknek az első volt. Azt, ha lehet nem sorolnám fel, hogy ki mindenki milyen ajándékráradatban részesítette főhősünket, hiszen egyrészt senki nem olvasna végig 6 oldalnyi listát, másrészt a fene se ír most le 6 oldalnyi listát. Egy-egy fontosabb elem, mint pl a semmire sem és ezért mindenre jó bilibó úgyis szerepel majd a képeken.

Fontosabbnak tartanám kiemelni inkább a Lőrincünk által készített karácsonyi ajándékot, mely nem más mint a gondosan előkészített és jó alaposan begyakorolt mászás. Merthogy A Cézár (ld. http://napfiverblog.blogspot.com/2010/11/my-name-is-cezar-november-cezar.html) az első pár bizonytalan, de tudatos mászáslépéssel éppen Szenteste ajándékozott meg bennünket. Lehet, hogy ennyire tetszett neki a bilibó vagy csak a sok-sok testedzés ért be mostanra? 

Apropó testedzés. Lőrincünk a Schwarzenegger-i vonalat követi, azaz fehérjedús táplálást követően szálkásít. Ez abból áll, hogy egy nagy tányér brokkolis kukoricakása elfogyasztása után képes még letolni egy körte-alma desszertet, majd ezek után arra kényszeríteni fülcsiklandozó kacagásával ősét, hogy vagy 25-ször a magasba dobja. Mondtam én, hogy kit szálkásít? No így karácsony után rám is fér...

Lőrincünk is belehúzott: a mászás mellett már meghódította a csomolungmát is: így neveztem el a nappali és étkező közötti két lépcsőfokot. A határ a csillagos ég...no meg a Surjányi utca: addig sétáltunk ma délután!

Első hó

Elvittük Lőrincünket Sextenbe. S bár nem teljesített olyan feladatot, melyre a hely nevéből következtetni lehetne, meglehetősen jól éreztük magunkat. Átlagos napjaink a rénszarvasos hegyvidéken (tényleg láttunk egyet) úgy teltek, mintha mise történt volna, azaz reggel kényelmesen felbaktattunk a hegytetőre, majd késő este legkésőbb 4 órakor onnan kényelmesen lebaktattunk (bár egy alkalommal a lebaktatás kevésbé sikerült kényelmesen, mert mintegy 200 m-t csúsztam fejjel lefelé a fekete lejtőn). A két időpont között pedig a nagyszülők vigyázták a nebulók problémamentes fejlődését a tiroli alpokban.

Nem nem, sízni még nem kezdtek el, de Berzsián mester, kiről blogunkban már ejtettünk szót, kipróbálta a szánkót a sógor meg a sípályát, ahol gyerekoktatás zajlik majd - röpke 24 hónap múlva.

Lőrincünk leginkább az utolsó napot élvezte (a szüleivel együtt), merthogy leesett a friss hó. Ez önmagában persze mitsem érne, de friss havat nem ratrakolják. Mivel alatta a pálya jeges, ezért a sok bordos (fujj, fujj) hamar buckásra tolja a pályát, azt meg mi bénák nem szeretjük. Szóval 1kor fogtuk magunkat és barátaink síbérletét és megragadván a lehetőséget, a nagyszülőket és a két nebulót, fellifteztünk 2000 m magasba. Lőrincünk kezes lábasa álta a sarat és a hideget is, de azért prezentáljuk a fájdalmat, melyet a napsütéses hegyoldal keltett benne a nagypapa karjaiban...

Kellemes karácsonyt pedig Darth Vödör nevében is kívánunk minden nyájas és kitartó olvasónknak.

Első (hű)hó

Régen jelentkeztünk utoljára, mea culpa. Mentségünkre legyen mondva, hogy ismét nem egyszerű hetek állnak mögöttünk. Egyrészt, Berzsián mester, bár járni nem tanította meg Lőrincünket, ellenben sikítani annál inkább, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval itt voltak egy hétig Berzsiánék, amiről én személy szerint nem tudok sokat mesélni, merthogy én viszont nem voltam itt. Amikor Berzsiánék eltávoztak, vele együtt kis családom is útra kelt, és mintegy 10 óra leforgása alatt teljesítették is a távot Székesfehérvárig. No, nem azért, mert elfelejtettek volna vezetni, hanem mert a hó, illetve az ónos, a havas és a jeges esők felváltva ontották magukból az égi áldást, mert miért is ne. Lényeg, hogy szerencsésen megérkeztek és házi hősünk ezt egy nyekkenés nélkül bírta az utat. Hát hiába, a vér nem válik vízzé…

Na erről a hétről meg azért nem tudok sokat mesélni, mert én Zadar/Zágrábban, míg családom Székesfehérvár – Nagykovácsi – Budapest – Velence tengely valamelyik állomásán tartózkodtak és sokat tornáztak. Az mindenesetre biztos, hogy minden nagyszülő nagyon élvezte az ezidőtájt esedékes népsportot, az unokafogást. Azt hiszem Lőrincünk is.

Hogy legyen valami közös élményünk is, ma végre együtt jöttünk haza a 14 fokos lakásba, amely már megjavult 22-re, ellentétben a mosogatócsapunkkal, mely egy fülhasogató üvöltéssel örült meg érkezésünknek és egyben köszönve szépen eddigi lehetőségeit utolsóként még lihegett egy kicsit, majd végleg feladta működését. Miután a gépeket, az erkélyajtókat, a légkondi-berendezést, a bojlert kicseréltettük a vízvezetékrendszert pedig többszörösen helyrepofoztattuk, ez már igazán csekélység egy újépítésű lakásban, nemde? 

Ja a sikítás, hát az nincs meg videón, de ehhez hasonlítható:

http://www.youtube.com/watch?v=PEK5P2G5h1k&NR=1

My name is Cezar, November Cezar

Csak egy rövidet kívánunk megosztani ma este lelkes Lőrinc-rajongóinkkal, mely tábor a holnapi naptól egész biztosan ugrásszerűen fog bővülni. Hölgyeim, jöhet a kényeztetés...

Első becserkészés

Hogy szó ne érhesse a ház elejét, gyorsan leszögezzük: az alábbiakban bemutatásra kerülő mobilbecserkészési mutatvány egészében, illetve minden részletében is Lőrincünk saját bejáratú fejlesztése. Tekintettel arra, hogy ma éjszaka érkezik Berzsián nagymester, reményeink szerint a lelkes kisdiák további remek fogásokat fog elsajátítani a közeljövőben.

Ma egyébként igazi fiús estét csaptak a család férfitagjai. A program részét képezték többek között egy sült gesztenye-vadászattal egybekötött óvárosi séta, egy röpke beszélgetés Kulisics doktorúrral (akiről blogunk legelején már esett szó), az estebédet megszemélyesítő alma-körte-krumpli kombó eltűntetése, és hol van még a lefekvés…..

Apropó alvás. Ma viccesre sikerült az ébredés. Az éjszaka a szokásosnál kicsit mozgalmasabb volt, melynek megfelelően anyafarkas több ízben is átvándorolt a szomszéd szobában elszállásolt gyermekhez, minden esetben szorgalmasan csekkolva az immáron kb. tizenkettedik évét taposó vekkert. A legutolsó riasztás negyed öt körül történt, viszont se a hátsimi, se a ringató billegés, se a csitítgatás, illetve ezen akciók semmilyen permutációja nem hozott pár perces nyugalomnál nagyobb sikert. Szóval anyafarkas értvén a szóból már nem is próbálkozott visszatérni saját fekhelyére, hogy mielőbb tudjon reagálni az újabb Lőrinckurjantásra. És hát ilyenkor az ember gondolkozik ahogy ott ül a gyermeke ágya mellett….és a hajnali tompultságon egyszer csak átszűrődött a fény. Kettő is. A napé is meg a megértés fénye is: télen ugye ritkán kel a nap fél ötkor. És szerencsére Lőrincünk is. Az órában kicseréltük az elemet. 

Első betegség

Bizony már ezen is túl vagyunk. Történt ugyanis, hogy múlt hétvégén össznépi bandázás került meghirdetésre, ahol a vendéglátó kolléga által prezentált másfél éves kissrácon (Luka) kívül megjelent még a nála két hónappal fiatalabb Sara, továbbá Lőrincünk. Mint ahogy az utólag kiderült a gyermekek anyukáin kívül megbújt még a vendégseregben néhány milliárd vírusos kórokozó is, igen vehemens étvággyal. Luka legény sűrített menetrendben közlekedő tüsszögései révén a ragadozó banda sajnos eljutott a finom falatnak bizonyuló Lőrincünkhöz is, melynek következtében gyermekünk átesett a tűzkeresztségen. Végtelenített körben zajló tüsszögés, orrfolyás, letörlés, fejelfordításos menekülés, orrszívás, homeobogyóbelediktálás következett. De aztán ahogy jött úgy el is ment. Lőrincünk nem bánt kesztyűs kézzel a betolakodókkal.

A jelen sorokat pöntyögő anyafarkas meg csak abban reménykedik, hogy nem elhamarkodott múlt időben beszélni a dologról…..

Első légyott

Helyszín: Zágráb, baráti közelségű erdőkkel

Főszereplők:

·         Lőrinc, a szőke, kékszemű, hatfogú lovag (blogunk központi hőse, aki a banánt inkább nem is kedveli) és

·         Zora, a három hónapos, fürtös hajkoronájú csábító úrhölgy

Mellékszereplők: 

    a főszereplők közvetlen felmenői, továbbá 

    két műanyag, de mégis felbecsülhetetlen értéket megtestesítő rókacica

Első szín: könnyed ismerkedő társalkodás

 Második szín: kilovaglás a természet mély avarral megáldott lágy ölére

 

Harmadik szín: a közös érdeklődési pontok megtalálása

Negyedik szín: a családi kötelékek ápolása

 

  Ötödik szín: némi ropogtatnivaló elfogyasztása

  

Hatodik szín: az érzelmek immáron megfékezhetetlen áradása

Első singstar

Hát látván, hogy testvérblogjaink belustultak, hirtelen felindulásból mi azért közzé teszünk ezt-azt. Például a tényt, hogy most hétvégén Lőrincünk a szokásosnál nagyobb figyelemben részesült, mivel uncsitesóival együtt töltötte ezt a meglehetősen jugós hétvégét. 

Az erős szél miatt nagyrészt a lakásban teleltünk, ez azonban segített nekünk elővenni a beporosodott Playstation-t és a Singstar CD-t, melyet Lőrincünk különös szeretettel fogadott. Ahogy arról a mellékelt dokumetáció is tanúskodik: a gyereknek van hallása és tudja mire való a mikrofon...

A hétvége eseményeihez tartozik, hogy míg anyafarkas vizsgálatra ment, mi a város felé indultunk halat venni. A történet itt ismét apafarkas központúvá válik, ugyanis a következő tapasztalatokat szereztem azon mintegy 3,5 perc alatt, amíg kedvesem megvizsgáltatotódott:

1. Az előkészületek komoly koncentrációt igényelnek. Ha ezen pillanatokban a kissé görcsös szülőt telefonon megzavarják figyelemelterelő családtagok, hát Lőrincünk hosszútávú hátrányos helyzetbe kerülhet, többek között a pelus, tartalékpulcsi, pléd, kabát, játékok és seggkence maradt itthon... Ha pakolok, ne tessék zaklatni! (mielőtt bárki megkérdezné, nem, Lőrincemet azért magammal vittem).

2. Anyafarkast immáron teljes mértékben meg tudom érteni. Az óváros csupán 500 m-re van, mely babakocsival is csupán 6-8 perc, ez alatt az idő alatt azonban jelentősen meg tudott növekedni az ősz hajszálak száma az egyszeri édesapán az ott kószáló gondolatok miatt: "Miért ordít az a 6 éves, amikor Lőrinc alszik?", "A kukás autó éppen itt?", "Fékezz már le!", "Ez a tehén se tud arrébb menni?", "Itt mindig ekkora zaj van?", "Vajon nem fázik meg a szélben?", "Hogy ez is most miért kiabál?".

Egyébként jól alakul a hozzátáplálás. Eddig az alma-barack-körte-szilva továbbá répa/cékla/sütőtök különféle permutációit próbáltuk, és ha Lőrincünk éhes, hát szívesen falatozik, ha nem, akkor szimplán kiveri a kezünkből a kanalat. Általában kalimpálással jelzi, hogy köszöni szépen, de nem kér többet, illetve, hogy most átmenetileg játszana egy kicsit, vagy csak éppen most ilyenje van... ilyenkor vár/mosolyog/grimaszol/beszél/énekel az etető személy aztán egy taek-won-do-s lefogással még betuszkol 3 kanálnyi pempőt és ha nem jól találta el az időzítést, töröl (falat, földet, arcot, orrlukat, mikor-hogy). A barack nem jön ki a ruhákból nekünk se... 

Aki ellenben azonnal nem kezd el jól viselkedni, arra ráeresztjük a VérLőrincet! (mivel a jelenség nagyon ritka, már-már a világ nyolcadik csodájaként emlegetik, ezért most csak egy gyors, kicsit homályos fotót sikerült a lényről készítenünk).

Első kutyázás

Válaszul a sok-sok türelmetlenkedő kommentárra, ímhol tesszük közzé Lőrincünk első videóját, melynek témája a méltán elismert, mellesleg a büszkeségtől az anyafarkasnak egy halovány könnycseppet, az apafarkasnak egy fülig érő vigyort előcsaló, a videó elkészítésekor még csak másodízben bemutatásra kerülő kutyázás. De ne is szaporítsuk a szót….reméljük megérte az eddigi videótlan várakozás!

 

Első egynapos kirándulás Björkkel

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hálás leszek a munkaadómnak, de most tényleg el kell ismernem, hogy a beszerezési igazgató iszonyatosan jófej, mert jóváhagyta, hogy csaknem 5 év, egy teljes lízingszerződés és 170 ezer km problémamentes szolgálat után, Börni lecserélődjön és helyét átvegye Björk (Ice-Björk). Ki kellett próbálni....

Lőrincünk a magasépítésű csomagtartót szerette a legjobban, mert ott könnyen tisztába lehet tenni, de ezt nem fényképeztük le sajnos. Ellenben azt igen, amint a hulló elsárgult levelek között mókázik.

Illetve azt is, ahogy a szülőkkel együtt tyukozik a Krka-i vízesés előtt.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy mivel Lőrincünk mindenhol tud aludni, ezért most a vízesés zajában a híd közepén szenderült mély álomra.

Ezen idilli képet azonban először a piros, majd a sárga, a narancssárga és végül a zöld sapkás ovicsoport rontotta el, mindegyikük felétlenül szükségét érezvén annak, hogy a babakocsi mellett megálljon, lenézzen, ordítson egyet ("Né' Ha'"), majd mint aki jólvégezte dolgát, még búcsúzóul belerúgjon egyet a babakocsiba. Itt jöhetne is egy jó kis anyafarkasos történet, de jelen esetben apafarkas volt az, aki egyenként, "hajde-hajde" mondások közepette továbbrántotta a 4-6 éves nebulókat a babkocsi mellől, miután egyértelművé vált számára, hogy a gyerekek mellé rendelt, enyhén pöfékelő tanársereg nem lesz képes önmaga a diákszázad hídon való akadálymentes átvezérlésére.

Az időnek és a minket meg nem látogató vacsoracsata vendégeknek köszönhetően végig sütött a nap, úgyhogy a hajókázás sem esett nehezünkre. Krka szép ősszel, no, szóval megünnepeltük egy krokodil-kergetéssel és egy teknősevéssel.

Első féléves jelentés

Lőrincünk a mai napon már a féléves félszülinapját ünnepelte. És persze mi is vele! És ilyenkor az ember megpróbálja végiggondolni, hogy mi is történt ezalatt a 183 nap alatt amíg blogunk hőse e kis ráncos jószágból 

az alábbi fiatalúrrá cseperedett.

Lőrinc tanulmányaiban gyors tempót diktálva elsajátította hogy lehet változatos helyeken és módokon aludni

megtanulta a stílusos öltözködés alapjait

 

sokat bohóckodott Apával

és puszizkodott Anyával.

Fogakat növesztett és azokat az elvárható alapossággal ápolja

és kipróbálta azt is hogy milyen jó dolog családtagokkal és barátokkal bandázni

Azt kezdettől fogva tudja, hogy milyen fincsi dolog is a szopizás

aztán kipróbálta, hogy milyen az amikor az Apától kap enni

de aztán rájött, hogy még viccesebb, amikor mindezt saját kezűleg intézi

A következő fél év fejleményeiről a továbbiakban....Lőrinc ezúton is csókoltatja minden kedves rajongóját